Miskolci jogászélet, 1943 (19. évfolyam 1-10. szám)

1943 / 4. szám - A pártfogó ügyvéd költségigényének jogi természete

vizsgálva megállapítható, hogy a Pp. 121. §-ában körülírt „törvényi engedmény" visszterhes (és nem ingyenes!) engedmény, mert az ügyvéd a rá átszállt követelést a per vitele körül kifejtett szolgáltatásai fejében nyeri. És itt kell azután hangsúlyozottan rámutatnunk, hogy a szegényképviselet nem csupán közjogi vonatkozású (egyrészt az állam, másrészt a kizárólagos hivatásszerű képviseletre feljogosított ügyvéd), hanem a most vázolt értelemben magánjogi vonatkozású (egyrészt a törvény utasításánál fogva engedményező szegényfél, másrészt a törvény erejénél fogva engedményes pártfogó ügyvéd) jogviszony is; — vagyis a szegény képviselet — mint ahogy azt általában vallják — sem közjogi vonatkozásban, sem magánjogi vonatkozásban nem kizárólagosan „ellenérték nélküli teher". Az ügyvédség u. i. a szegényvédelem kötelezettségét a gyakorlatban ellenérték nélküli közjogi tehernek tekinti9) és elfeledkezik arról, hogy az elmélet szerint ennek nagyon is megvan az ellenértéke. A vagyontalanok képviseletét u. i. a fennálló jogszabályok azon kiváltság fejében teszik az ügyvédek kötelességévé, hogy a felek perbeli képviseletével élethivatásként kizárólag az ügyvédek foglalkozhatnak10). Elismerjük ugyan, hogy ez az „ellenérték" „in concreto" megnyilatkozásában irreális és a szegényvédelem mégis az ügyvédség vállaira nehezedő olyan teher, amelynek ahol csak lehet — egyéb nagyobb érdeksérelem nélkül — a könnyítésén fáradozni kell. * A rendes törvényi engedmény főtuiajdonsága, hogy az nem a hitelező akaratával, hanem attól függetlenül, közvetlenül a törvény alapján történhetik. — Ha a Pp. 121 §-ában körülírt törvényi engedmény keletkeztető okait vizsgáljuk, akkor megállapíthatjuk, hogy ez az engedmény bizonyos mértékben a hitelező közvetett akaratával tehát attól nem teljesen függetlenül, s így nem kizárólag közvetlenül a törvény alapján születik meg. És pedig a szóbanforgó törvényi engedmény jelzett tulajdonsága tekintetében eltolódást mutat a rendes (nem törvényi) engedmény felé akkor, amikor a Pp. 113. §-ának 3. pontja és 116. §-ának 1. bekezdése teljesen a szegény fél akarati elhatározásától és kifejezetten a fél kérelmétől teszi függővé a szegényképviselet törvényben szabályozott feltételek szerinti igénybe vételét. Már pedig ilyen feltételeknek számítanak a most tárgyalt Pp. 121. §-ában megjelöltek is. Vagyis, hogy az idézett törvényszakaszban megnyilvánulni látszó törvényes engedményezés a megfelelő esetben megtörténjék, ez végeredményben — ha közvétett úton is — de mindig a szegény fél akaratától függ. Mint már említettük, a Pp. 121. §-ában mutatkozó törvényi engedmény visszterhes engedmény. De mégsem lelhető fel ebben a visszterhes engedmény minden szokványos tulajdonsága, mert a szegény fél nem szavatol (vagy legalább is nem a szokásos módon szas) Kovács M. i. m. 396. ») Szintén így Magyary is; i. m. 330. io) Hasonlóan: Falcsik, A polg. perjog tankönyve, 1908, 117. 51