Miskolci jogászélet, 1943 (19. évfolyam 1-10. szám)

1943 / 3. szám

E kérdésre első pillanatra az a válasz látszik legkézenfekvőbbnek, hogy az egyház bírói hatalmának letéteményese, vagyis az egyház bírói hatalmának alanya nyilván nem lehet más, mint maga az egyház. Ez a megállapítás azonban, ha nem is egészen helytelen, de mindenesetre felületesnek bizonyulna. A protestáns egyházak egyházkormányzatának és egyházi szervezetének egyik sarkalatos, alapvető fontosságú tétele, hogy minden hatalom az egyházközségtől ered, minden egyházi hatalomnak tehát az egyházközség a letéteményese, a forrása és alanya32). Ha itehát ez az elv általánosságban minden egyházi hatalmi megnyilvánulásra vonatkozik, úgy ennek egyetemes érvénye alól az egyház bírói hatalma sem bonhatja ki magát. Következésképpen: az egyház bírói hatalmának letéteményese és alanya: az egyházközség33). Ebből a megállapításból ltovábbi értékes tanulságokat vonhatunk le. Elsősorban is tisztázandóvá válik itt az az elmélet, amely eddigi megállapításainkkal szemben ott jelentkezik, hogy az elmondottak során úgy az egyházi per fogalmának, mint az egyház bírói hatalmának jogelméleti vizsgálatánál az egyház egészét jelöltük meg, mint e fogalmak alkotásánál közreműködő tényezőt. Pedig jelenlegi megállapításunk szerint az egyházat, mint összeséget illető jog tulajdonképpen az egyházközségé s az egyház bírói hatalmi jogosítványa elsősorban nem az egyetemes egyházat, hanem annak alapsejtjét, az egyházközséget illeti. Az ellentmondás azonban ismét csak látszólagos. Ha ugyanis jogelméleti szempontból tisztázzuk az egyházi perjog körébe tartozó bizonyos fogalmakat, akkor, hogy e fogalmak egyetemes érvénnyel legyenek felruházhatok, a fogalmi meghatározás szempontjából az egyetemes egyházat kell szem előtt tartanunk. Az a körülmény pedig, hogy , az egyetemes egyházon belül a bírói hatalom tulajdonképpen elsősorban az egyházközséget illeti, egy pillanatra sem jelenti azt. hogy az egyetemes egyház a bírói hatalommal ugyanolyan mértékben és módon ne rendelkeznék, mint ahogyan azzal az egyházközség rendelkezik. Igaz ugyan, hogy az egyház bírói hatalmának letéteményese az egyházközség, azonban az egyházközségek összeségéből álló 32) „Semminemű olyan hatalomgyakorlás, törvényhozás, végrehajtás, kormányzat,, vagy intézkedés nem lehet tehát az egyház keT>elében, melynek alapja és forrása nem az egyes gyülekezetek többségének akarata. Ezek szerént, mikor az egyes gyülekezetek esperesi, superintendensi és más hivatalokat, ''különbféle gyűléseket és törvényszékeket alkotnák, nem uraikká tették és teszik ezeket, mért az 6' urok a vallás dolgában csak 'egy egy t. i. a Jézus Krisztus^ ném is az egyházi hatalom birtokát adták által azoknak, hanem csak a törvény értelmébeni gyakorlását bízták azokra," Bevéss Imre: Vélemény a magyar protestáns egybázalkötmány ífö pontjai felett. 66. 1. — Nóvák István .-• A magyarországi református egyház új alkotmánya (1928). 8. 1. 33) „Minthogy pedig az egyháznak bírói hatalma, mint általában minden egyházi hatalom az egyházközségből ered, természetes, hogy ... a bíróságok megalakítása rószint közvetlenül, részint közvetetten -sáz égyWázközségék által történik." Kim Béla dr.: Magyar református 'egyházalkotmány. 344^145. 11. 4S>