Miskolci jogászélet, 1943 (19. évfolyam 1-10. szám)

1943 / 3. szám

•és szervezetileg fokozatosan felfelé kiépített egyetemes egyház az egyes egyházközségekből kiáradó bírói hatalommal éppen a fokozatosan felfelé haladó kiépülés folytán ugyanúgy rendelkezik, mint a tulajdonképpeni alany: az egyházközség. A különbség csupán annyi, hogy az egyetemes egyház ebben a vonatkozásban is olyan hatalmat gyakorol, amely nem eredeti, hanem származékos módon illeti, de amely származékos mód azonban a bírói hatalom teljességéből és erejéből mit sem von le, vagyis a bírói hatalom tárgyi eredete, illetőleg a származékos átháramlás az egyetemes egyházat illető teljességét semmiben sem gyengíti. Végül a bírói hatalom gyakorlásának kérdése is tisztázandónak látszik. Etekintetben abból kell kiindulnunk, hogy az egyházi bírói hatalom — mint föntebb láttuk — elsősorban az egyházközséget illeti. Ez annyit jelent, hogy a bírói hatalomban az egyházközségnek valamennyi tagja részesedik, vagyis az egyházközségi tagság a bírói hatalomban részesedéssel is jár. Hogy ez a bírói hatalomban való részesedés miképpen jelentkezik a gyakorlatban, vagyis, hogy az egyházközség a hatalom gyakorlásának azt a módját választja-e, hogy valamennyi tagjának közvetlen beleszólást enged-e a törvénykezés menetébe, avagy a bíráskodás jogát és hatalmát egyes meghatározott személyekre ruházza, ez csupán technikai megoldás kérdése. Elvileg mindkettő lehetséges és az egyházközség csak azt nem teheti meg, hogy egyes egyháztagokat kirekesszen a bírói hatalom gyakorlásából, mert ez a protestáns egyházak egyik alapvető egyházkormányzati •elvével: az egyetemes papság gondolatával állana ellentétben84). Abból a további körülményből pedig, hogy Jézus Krisztus a Szentírás tanítása szerint azt ígérte, mikép ha ketten vagy hárman, tehát többen összegyülekeznek az Ő nevében, akkor ő ott lesz az összegyűltek között, világosan következik az a bírói hatalom gyakorlásának módjára vonatkozóan is érvényes egyetemes protestáns egyházkormányzati tétel, hogy a hatalom gyakorlása sohasem lehet egyetlen személy kezébe letéve, azaz a bírói hatalmat is mindig társas, kollegiális szervek kell, hogy gyakorolják35). Hogy a bírói hatalom az egyetemes egyházon belül az egyes egyházközségekből kiindulva hogyan oszlik meg, arra a későbbiek folyamán éspedig az egyházi bírói szervezet taglalásánál fogunk rámutatni. Ezúttal elegendőnek látszik annak megállapítása, hogy ez a 34) „A gyülekezet ezt a hatalmat bizonyára gyakorolhatja összes tagjainak közreműködésével is. Gyakorolhatja olyan módon is, hogy annak kezelésével egy, vagy több tetszés szerinti címmel és hatáskörrel ellátott testületet bíz meg. Csak azt nem teheti, hogy e hatalomból a gyülekezeti tagok egy részét teljesen elzárja, mert ez nem fér össze a hívek egyetemes papságából folyó egyenlőségével." Dr. Kun TS@a.: id. m. 33—34. L ' 35) »23gyes emberek is bízhatók meg egyházi feladatok végzésével, ám amit ezek •egyenként végeznek, az mind csak szolgálat (II. Helv. Hitv XV ül. 11.). Ellenben »a iurisdictio hatalom, aminek folytán, ha annak gyakorlására a gyülekezet külön szervét létesít, ez csak több emberből álló lehet." Dr. Kun Béla: id. m. 34. 1. 46