Miskolci jogászélet, 1943 (19. évfolyam 1-10. szám)

1943 / 3. szám

Másfelől viszont az is kétségtelen, hogy a bírói hatalom jogi hatalom is egyben. Az egyház ugyanis, mint jogilag szervezett emberi közösség, feltétlenül igényli azt, hogy a szervezettségben rejlő erőknek és adottságoknak tagjai irányában, befelé érvényt szerezzen s ezzel kapcsolatosan rendező és igazságot tevő erejét kiejezésre juttathassa. Ennek az erőnek kifejezésre juttatása jogilag és gyakorlatilag a birói hatalom. Az egyház jogi bírói hatalmának létezése tulajdonképpen a lelki bírói hatalom bizonyos hiányosságára, alkalmatlanságára, illetőleg hatálytalanságára vezethető vissza. Ezt olyan értelemben kell vennünk, hogy az egyházi életnek számos olyan megnyilvánulása van, amelyre vonatkozólag az egyház lelki bírói hatalmának ereje teljesen hatástalan, alkalmatlan és hiábavaló. Lehetetlen ugyanis az egyházon belül az egyháztagoknak, — legyenek azok akár tisztséget viselők, akár nem, — bizonyos bűnös cselekedeteit, mulasztásait és vétkességét, amelyek tárgyi és nem lelki valóságokban jelentkeznek, pusztán lelki fegyverekkel, lelki erőkkel, spirituális bírói hatalommal, amely tulajdonképpen tehát az Ige erejének és hatalmának alkalmazása, megítélés alá vonni. Az egyház ugyanis nem csupán lelki közösség, hanem jogi szervezet is s ennek folytán a keretein belül jelentkező mindennemű visszaélés, minden eltérés a jótól, a helyestől, a törvényestől és az igazságostól, olyan megtorlást kell, hogy vonjon maga után, amely mint erő és hatalom, tehát mint bírói hatalom nem elégszik meg a lelki fegyelmezés eszközeivel, — minthogy ezek a tárgyi valóság tényeire nem is alkalmazhatók, — hanem éppen e tárgyi valóságokhoz hozzáférendő és e tárgyi tényekben és nem lelki adottságokban jelentkező rosszat, helytelent, igazságtalant és törvényellenest jogi eszközök alkalmazásával, vagyis jogi bírói hatalommai ítéli meg29). A kulcsok hatalmából levezetett és arra utaló lelki bírói hatalom más vonatkozásban is megtalálja kapcsolatát a jogi értelemben vett bírói hatalommal. Ha ugyanis a kulcsok hatalma az oldást és kötést, illetőleg az erre való hatalmat jelenti, mint ahogyan a Szentírás máiidézett helyeiből ez is világosan kitűnik, úgy ez az oldás és kötés nem lelki viszonylatokra, hanem a tárgyi valóság tényeire, vagyis a jogilag kiterjeszkedik a hithűségre és a közbotrányt okozó erkölcsi magaviseletre, tehát kiterjesztetik egy belső minőségre . . Dr. Bavass Lássló püspök felszólalása a ref. zsinat 1928. évi május 14-i ülésében. — A magyarországi református egyház országos zsinatánnk naplója. 173. 1. ») „Vannak tehát az egyháznak, az egyházi judikaturának olyan részei, amelyek nem oldhatók meg soha az úgynevezett pásztora, vagy spirituális fegyelmezéssel. Mert az, aki kárt Okozott az egyháznak, aki hivatalos tisztségében hűtlenül járt el, aki egy megbízatásra, amelyet az egyháztól vett, méltatlannak bizonyította magáit, bűnbánattal a maga cselekedetét jóvátenni nem tudja. Nem tudja jóvátenni és nem tud mentesülni alóla egyszerűen azért, mert a bűnbánatot, az egyház láthatatlan fejével, a Krisztussal való viszonyunkat momentán ipso facto érzi, de a világgal és embertársainkkal való •viszonyunkat a bűnbánat véglegesen nem rendezi, ott egy vezeklésnek, egy megtorlásnak és a következmények elhordozásának van helye/' Dr. Bavass László felszólalása a ref. zsinat 1928. évi május 14-i ülésében. Id. m. id. h. 43