Miskolci jogászélet, 1943 (19. évfolyam 1-10. szám)

1943 / 3. szám

járásjog nem minden egyes részletrendelkezése található meg az egyházi törvények jogszabályai között. Éppen ezért minden egyes autonóm egyházi testületnek jogában áll a részletrendelkezések terén a peres eljárásra vonatkozóan is, azonban természetszerűleg csak az illető autonóm egyházi testület keretein belül szervezett bíróságok számára, illetőleg e bíróságok előtt folytatott eljárás résztvevőire kötelezően, jogszabályokat megállapítania. Ennyiben a szabályrendelet is forrása lehet az egyházi peres eljárásjognak. Az a kérdés, hogy vájjon a magyarországi protestáns egyházak tövénykezési eljárásjogára nézve melyek azok a jogviszonyok, és jogintézmények, amelyek csak törvényileg és melyek azok, amelyek szabályrendeleti úton is szabályozhatók, tételes jogilag meghatározva nincsen, vagyis sem a református, sem pedig az evangélikus egyház alkotmánya nem tartalmaz olyan rendelkezést, amely kötelezően előírná, hogy az egyházi törvénykezési eljárás egyik, vagy másik része kizárólag törvényi úton, míg bizonyos részek szabályrendelettel is rendezhetők. Elvileg tehát az látszik megállapíthatónak hogy a magyarországi protestáns egyházakban a törvénykezési eljárás szabályozásának kérdése nincs kizárólag a törvényhozás számára fenntartva, következésképpen tehát törvény és szabályrendelet között nincs meg az a rangsorbeli különbség, amelyre fentebb már utaltunk. Ez a megállapítás azonban csak első pillanatra látszik fenntarthatónak. A kérdés eldöntésénél ugyanis az adott helyzetből kell kiindulnunk. A magyarországi protestáns egyházak törvénykezési eljárásjogának legfontosabb és legsúlyosabb része törvényi úton van szabályozva. Ez a szabályozás azonban nem csupán konkrété jelenti azt, hogy azok a perjogi kérdések, amelyek jelenleg törvényi szabályozás alatt állnak, a jogi rendezettség adottságánál fogva semmiféle más módon nem rendezhetők, hanem absztrakt vonatkozásban is kifejezésre juttatják azt az elvet, hogy mindaz, ami már egyszer a törvénykezési eljárásra vonatkozólag törvényi úton szabályoztatott, a jövőre nézve is csak törvényi úton rendezhető. Vagyis a protestáns egyházak perjogának Íratlan tételeként állítható fel az az elv, hogy a perjogi intézmények és perjogi kérdések mikénti szabályozására nézve, azaz annak eldöntésére vonatkozólag, hogy egyes perjogi intézmények és kérdések törvényi, vagy más úton rendezhetők-e, mindig az adott körülményekből kell kiindulni. Amit tehát jelenleg törvény szabályoz, az elvileg a jövőben is csak törvény által rendezhető, viszont ami nincs a törvényben, arra nézve más és a törvénynél alacsonyabb rendű jogforrás szabályozási igénye bármikor fennáll s ez igény gyakorlati kivitelezése is lehetséges. Ez a megállapítás azonban korántsem jelenti azt, hogy a gyakorlat ezen az elven ne módosíthatna. Közelebbről: a törvényhozást gyakorló zsinatnak, mint az egyházon belül és az egyházra vonatkoztatva szuverén egyházi szervnek nyilvánvalóan módjában áll ezt a tételt áttörve az eddig törvényileg szabályozott perjogi kérdést, vagy jogviszonyt a törvényi szabályozás alól, mellőzni és más jogforrás rendező, erejének és akaratának alávetni. Elképzelhetetlen volna ugyanis, 40