Miskolci jogászélet, 1943 (19. évfolyam 1-10. szám)

1943 / 3. szám

Az 190í. évi ref. egyházalkotmány lényegileg már semmi újat -nem hoz. Ugy általánosságban, mint részleteiben betartja azokat a kereteket, amelyek az 1891/93. évi zsinat törvényeiben megállapíítattak. Feltűnő azonban, hogy ez a perrendtartás az 1891/93. évi törvénykezési eljárásjoggal szemben nem ismer külön fegyelmi és külön közigazgtási ügyekre érvényes eljárásmódot. E tekintetben tehát ez az eljárásjog az egyházi perrendtartás történetének visszafejlődésére mutat23). Nagy általánosságban és egészen csak a kereteket érintve a fentiekben körvonalazható a hazai protestáns egyházak perjogának története. Természetes, hogy egy az általános kép nem tartalmazza azokat a változásokat, amelyek a perjogi intézményekben a hosszú századok folyamán fokozatosan jelentkeztek. Ezekre az alábbi részletes vizsgálat során külön-külön kívánunk kitérni, megrajzolva miden egyes perjogi tétel és intézmény történetét azért, hogy a protestáns egyházak ma érvényben lévő törvénykezési eljárásjogának minden részlete a történelmi fejlődésbe beágyazva álljon előttünk. Az egyházi perjog forrásai. A magyarországi protestáns egyházak perjoga sorrendben a következő forrásokból táplálkozik: törvény, szabályrendelet, szokás, a legfelsőbb egyházi bíróságok jogegységi határozatai és végül a bírói ügyviteli szabályok. Kétségtelen, hogy a jogforrások között első hely illeti a törvényt, azaz közelebbről az egyházi törvényeket. A bírósági szervezet s az egyházi peres eljárás szabályai mindkét protestáns egyháznál az egyházegyetem egészére kiterjedő hatállyal rendelkezik és állapítják meg az egyházi perjog területén érvényes jogszabályokat. Az a körülmény ugyanis, hogy az egyház bírósági szervezete, valamint a peres eljárás legfontosabb alapelvei s ez utóbbiakon felépülő tételesjogi rendelkezések egyházi törvények által szabályoztattak, az érvényben lévő, tehát hatályos egyházi törvényeket a perrendtartás elsőrendű jogforrásává emeli. A szabályrendelet a peres eljárás számára is már csak másodrendű jogforrás lehet. A magyarországi protestáns egyházaknál úgy az egyetemes egyház, mint annak minden egyes autonóm testülete tőrvényben biztosított jogánál fogva szabályredelétet alkothat s azokra az élet- és jogviszonyokra vonatkozóan, amelyeket a törvény nem szabályoz, önmaga állapíthat meg — természetesen csak a törvény által meghatározott kereteken belül és sohasem a törvény megkerülésével, vagy ellenére — irányadó és betartandó rendelkezéseket. Az a körülmény tehát, hogy a szabályrendelet csak a törvénybiztosította keretek felhasználásával rendezheti az élet- és jogviszonyokat, világosan utal e jogforrás másodrendű voltára. Kétségtelen, hogy az egyházi perrendtartás és törvénykezési el28) Egyházi törvények a magyarországi református egyházban. 1904. 39