Miskolci jogászélet, 1943 (19. évfolyam 1-10. szám)

1943 / 3. szám

Az 1891/93. évi református egyházi törvények a most már hagyományossá vált beosztás szerint előbb az egyházi bíróságok szervezeti felépítésével és hatáskörével foglalkoznak (273—299. §§.), majd általános határozatok kapcsán a bírói illetékesség, továbbá a képviselet kérdését tisztázzák (307—320. §§.). Ezt követőleg jelentkezik első ízben a magyarországi ref. egyház per jogának történetében a külön közigazgatási bírói eljárás szabályozása, ezen belül az előkészítő eljárás (321—332. §§.), az elsőfokú bíróság előtti tárgyalás és bizonyító eljárás (333—342. §§.) szabályai, míg ezt követőleg a közigazgatási eljárás során hozható bírói határozatok (343—348. §§.), majd a fellebbezés (349—352. §§.), az egyházkerületi bíróság előtti eljárás (353—357. §§.), végül a perújítás módozatainak rendezése 358—363. §§.). A törvény — harmadik fejezetében — részletesen szabályozza a fegyelmi eljárást (364—397. §§.), az ezzel kapcsolatos felfüggesztést (398—401. §§.), majd az egyházközségi bíróságokra megállapított különleges rendelkezések után (402—403. §§.) az elévüléssel zárja az értékes joganyagot (404. §.)21)Az 1891/94-. évi evangélikus zsinaton alkotott egyházi törvények a magyarországi evangélikus egyház számára is meghozták a régen időszerűvé és kívánatossá vált egységes egyházi törvénykezési rendtartást is. Ez a törvénykezési eljárásjog úgy nagy általánosságban, mint sok vonatkozásban részleteiben is azonos a református egyház ugyanebben az időben keletkezett törvénykezési eljárásjogának rendelkezéseivel. Itt is előbb az egyházi bírósági szervezet és beosztás, valamint a bíróságok hatásköre és illetékessége állapíttatok meg (333— 351. §§.), majd ezt követőleg a fegyelmi vétségek esetében követendő eljárás szabályai (352—393. §§.) — beleértve a felfüggesztés esetére előírt eljárás rendelkezéseit is, — míg a továbbiak során az egyházi közigazgatási és vagyonjogi ügyek tekintetében lefektetett eljárásjogi szabályok (394—433. §§.) alkotják a joganyag tekintélyes részét. Ebben a peres eljárásjogi részben jelentkezik első ízben a magyarországi protestáns egyházak perjogának története folyamán az igazolás intézményének alkalmazása (426—428. §§.). A kézbesítés önálló cím alatti szabályozása is egyik értékes tényezője ennek a perrendtartásnak (434—437. §§.)22), amely a közbejött mostoha körülmények, világháború és az ország darabokra szaggatása folytán egészen a legújabb időkig érvényben és gyakorlatban lévő tételes eljárásjoga volt a magyarországi evangélikus egyháznak. \ 9. Az 1904. évi ref. zsinat. — A hazai protestáns egyházak perjogának további történeti fejlődését az 1928. évi református és az 1934—37. évi evangélikus törvények keletkezéséig, illetve életbelépéséig csupán az 1904. évi egyházi törvények kereteibe felvett egyházi peres eljárási jogszabályok segítették elő. 21) Egyházi törvények az evangéHom szerént reformált magyarországi keresztyén egyházban 1891/93. 22) A magyarországi ág. hitv. evang. keresztyén egyház alkotmánya 6 az 1891/04évi zsinaton alkotott és kihirdetett egyéb egyházi törvények. 38