Miskolci jogászélet, 1943 (19. évfolyam 1-10. szám)

1943 / 2. szám

cióban megújult s az egyházszervezés útján alig-alig elindult egyházaknál is. Ekkor még — kiforratlan lévén minden ezirányú kezdeményezés — az egyházi peres ügyek — ha egyáltalában illethetők ezek a primitív ügyintézések ezzel a szóval — minden, felsőbb hatóságot gyakorló egyházi személy, így lelkész, esperes és püspök részéről egyéni meglátások és az egyéni igazságérzeten alapuló eljárásmódok igénybevétele útján intéződtek el. Minthogy a reformáció kezdetén a római katholikus egyházban folyt gyakorlattól még nem tudta mindenben elvonatkoztatni magát az új egyházi szervezet, ennek a körülménynek kell betudnunk azt, hogy a magyarországi protestáns egyházak történelmének első évtizedeiben a lelkészi elem gyakorolván a bírói halaimat, az eljárásjog csökevényes megnyilvánulásait is tehát oü kell keresnünk, ahol a lelkész, az esperes és a püspök — átmenetileg a reformáció tanításával ellentétben7) — a peres eljárás szabályait saját elgondolásainak alapján, de mindenesetre a világi eljárás figyelembe vételével kifejtesztették. Ez uióbbira, tehát a világi eljárási szabályok tág lehetőségekkel rendelkező érvényesülésére utal az a körülmény, hogy az egyházban lielyet foglaló világi elem a lelkészekkel együtt ítélkezett az egyházi törvényszéken8) s minthogy a világi elemnek az egyházi életben való ilyen bekapcsolódása a bírói eljárásban együtt járt a világi elem nagyobb súlyával és jelentőségével, ennélfogva kétségtelen, hogy az a világi egyháztag, aki a polgári életben mint nemes ember a törvénykezési eljárásban jártas személy volt, akkor, midőn egyháztagok ügyes-bajos dolgaiban, vagy egyházi fegyelmi ügyek elintézésénél kellett köremüködnie, a jól bevált világi eljárási szabályokat az egyházi peres eljárásban is érvényesüléshez juttatta. A reformáció és ellenreformáció küzdelmei a létükben veszélyeztetett protestáns egyházakban elmosták és eltüntették a peres eljárás kifejlődésének nyomail. Ami ebből az időből számunkra fennmaradt, azt legfeljebb a szokás őrizte meg olyannyira, hogy egészen a legújabb időkig úgyszólván csaknem teljes mértékben a szokás alapján kialakult peres eljárás volt irányadó — egy-két kivételtől eltekintve — mindkét protestáns egyházban9). Rendkívül megnehezítette az egységes perjog kialakulását az a körülmény, hogy a hosszú századokig egyházkerületekre tagozódó református és evangélikus egyházak e széttagoltságot peres ügyeik intézésénél is kifejezésre juttatták, lévén minden egyházkerületben más-más az eljárás, más-más az igazságszolgáltatás rendje10). 7) „A protestáns egyházak ... az eredeti állapotot visszaállították tanítva azt, hogy a gyülekezettől származik minden hatalom s az egyházi bíráskodást megtisztították azoktól a visszaélésektől, amelyeket a középkori katholikus egyház elkövetett." Kiss Antal.: Az 1934—37. évi budapesti országos evangélikus zsinat előzményei, lefolyása és joganyaga. 206. 1. s) Zselényi Béla dr.: Hierarchia és kyriarchia a magyarországi ág. hitv. ev. egyház alkotmányfejlődésében. 532. 1. ») Kovács Albert: Egyházjogtan. 525. 1. 28