Miskolci jogászélet, 1943 (19. évfolyam 1-10. szám)

1943 / 9. szám - A praetor szerepe a római magánjog fejlődésében. 1. r.

perenkívüli eljárásban, valamint a különleges jogsegélyek nyújtásának joga11). Az impérium tartalmának ez a felsorolása azonban nem kimerítő, sőt nem is átfogó, a vonatkozó forráshely u. i. annak csupán egy-egy megjelenési formáját (katonai főhatalom, büntető igazságszolgáltatás) ragadja ki. Az imperiumot kitevő jogosítványok kimerítő felsorolása azonban lehetetlen is, mert ellenkezik az imperiumnak, mint állami hivatali teljhatalomnak lényegével. Az impérium annyiféle, ahányféleképpen megnyilvánul, már pedig az államélet megnyilvánulásai, melyeknél az imperiummal bíró magistratus tevőlegesen szerepel, számtalan lehet, s így az impérium kifejezésnek legfontosabb rendeltetése az állami főhivatalnokok teljhatalmának megkülönböztetése a csupán potestassal rendelkező hivatalnokok hatalmától. A római hivatali főhatalom ősforrása a nép, amely főhatalmát három említett szerve között osztotta meg. E főhatalom részesei elsősorban is azok a hivatalnokok, akikre a népakarat imperiumot ruház, de részesei azok az állami tisztviselők is, akik a főhatalom csupán egyes megnyilvánulásaiban vesznek tevékeny részt, bár imperiummal felruházva nincsenek. Magistratusnak a kifejezés eredeti értelme szerint csupán az imperiummal bíró hivatalnokok volnának nevezhetők, hogy azonban a csupán potestassal rendelkező hivatalnokokat is magistratusnak tekintik a források, arra vezethető vissza, hogy az impérium, az állami főhatalom egy-egy megnyilvánulásában nekik is szerep jut, ennek ellenére is azonban imperiummal felruházottaknak nem tekinthetők, mivel az impérium eredeti fogalma szerint teljhatalom, n) Dig. 2. h 3. (Ulp.) ,^TmperÍTim aut merum, aut mixtum est. Merum est impérium habere gladii potestatem ad animadvertendum facionoroses homines, quod etiaim potestas appellatur, mixtum est impérium, cui etiam iurisdictio inest, quod in dando bonorum possessione consistit, iurisdictio est etiam iudicis dandi licemtia." Dig. 2. 1. 4. (Ulp.) „lubere caveri praetoria süpulatiune et in posaessionena mittere imperii magis est quam iurisdictionis." Dig. 50. 1. 26. (Paul.) „Ea quae magis imperii sünt, quam iurisdictionis, magistratus municipales facere non possunt. Magistratibus municipalis non permittituT in mtegrum restituere, aut bona rei servandae causa possideri." Az impérium fogalma teljes pontossággal mind a mai napig meghatározna nincs, a források u. i. e tekintetben megfelelő támpontot nem nyújtanak, s énhez képest az irodalom is e fogalom megszerkesztésénél inkább találgatásokra, mintsem tárgyi adatokra támaszkodik, amennyiben a rendelkezésre álló foaráshelyek az imperiumnak csupán egy-egy megjelenési formáját emelik ki, de lényegére rá nem világítanak. Mommsen (I. k. 49—50. 1.) az imperiumban a legmagasabb hivatali hatalmat látja, mely azonban semmiféle külső megjelenési formához (hatáskör) kötve nincs, lényege az elvileg korlátlan parancsolás lehetősége, de mint ilyen megkülönbözteftendő a néptribunok abszolút vétójogától, nemkülönben az alacsonyabb magistratusok rendelkezési jogától. Az impérium eredete szerint© is homályos, de mindenesetre arra az időre vezethető vissza, midőn az állami főhatalom osztatlan teljességében egy kézben volt. Ugyancsak a korlátlan parancsolás lehetőségében látja az impérium lényegét Wenger (Inat. 28. L), míg Puchta (Inst. I. k. 326. 1.) tovább megy e fogalom jellemzésében és azt mondja, hogy „impérium: die Macht ihren (t. i. a magistratuseknak) Anordnungen Folge zu schaffen".