Miskolci jogászélet, 1943 (19. évfolyam 1-10. szám)
1943 / 9. szám - A praetor szerepe a római magánjog fejlődésében. 1. r.
E városok polgárai általában választékos, nemes ízléssel építették ki otthonaikat, házaikat. Lőcsén a Körtéren még ma is megvannak a XV. sz.-ban élt polgárok felsőmagyarországi renaissance, vagy nemes renaissance stílusban felépített házai. (A Thurzó (Csáky), Hermann, Spilinberger, Bobst, Szkicsák-féle körtéri házak árkádos udvaraikkal, loggiáikkal és kecses toszkánszabású oszlopaikkal még ma is Itália derűjét varázsolják elénk57). A lakások belsejét ízléses és stílusos faburkolatokkal, zománcos ezüst- és aranykelyhekkel, fedeles korsókkal, kupákkal és értékes kézimunkákkal tették kedvessé és otthonossá. Az ötvösök és asztalosok ekkor valóságos művészek és az utóbbiak közül különösen a késmárTriak vezettek, kiket névszerint is ismerünk58). Az iparosoknak céhekben való tömörülése és a céhek megerősödése és közjogi jelentőségük kialakulása is az árumegállítói jog egyik hajtása volt59). Az egyes polgári házakban Késmárkon, Lőcsén és Kassán is talán még feltalálható úgynevezett „antik" bútoroknak tulajdonosai ma már nem igen tudják, hogy ezek a családi reliquiák az árumegállítói jogért folytatott kemény küzdelemnek egykori eredményei és drága emlékei. Végeredményül megállapíthatjuk, hogy az árumegállító jog a vele járó előnyök következtében egykori gazdasági életünk egyik legjelentősebb tényezője és egyes felvidéki városaink kultúrájának leghathatósabb előmozdítója volt. Dr. Bruckner Győző. A praetor szerepe a római magánjog fejlődésében 1. A praetor* a) A magistratus. A „magistratus" szó eredetét Mommsen1) a „magister"-re vezeti vissza, melynek alapjelentése „egyedüli előljáró" (Einzelvorstand). Ugyancsak ebből, valamint a „magis" szóból vezeti le Ihering2) a magistratus eredetét. Mesterkélt azonban már Vécsey Tamásnak1) az a felfogása, mely szerint e szó a „magis trahit" kifejezésből származik. A „magistratus" szó a római alkotmányjogban tárgyi és alanyi értelemben használatos. Tárgyi értelemben jelenti az állami hivatalt, alanyi értelemben pedig annak viselőjét. A hangsúly azonban inkább az 57) Ddvald i. m. I. 77—79 1., ahol ezen felette érdekes házaik képei is láthatóik. ss) Lásd: „Késmárk sz. kir. város műemlékei" c. munkámat 27 1. 59) V. ö. „A késmárki céhek jog- és művelődéstörténeti jelentősége" c. munkám egyes fejezeteivel. Miskolc, 1941. i) Mommsen: I. k. 44. I. A „magister" kifejezés (Einzelvorstand) csak addig szabatos, amíg az államnak csak egy magistratusa (rex) van. Mikor a mágistratusok collegialisakká lettek, az eredeti szót, értelmével ellentétben. „magistri"-ra változtatták. ») Ihering: 247. L 3) Vécsey: 47. 1, (1888.) kiad. „akit a polgárság magánál feljebb emel". 142