Miskolci jogászélet, 1943 (19. évfolyam 1-10. szám)

1943 / 9. szám - Az árúmegállító jog tartalma, gazdasági jelentősége és kultúrális kihatása felsőmagyarországi városainkban

lan tüzeket okoznak s azt, aki oltás végett közelükbe jön, halálosan megmérgezik36). Viszont a lőcseiek sem maradtak adósok a fenyegetéssel s megüzenték a késmárkiaknak, hogy a lázadó várost elpusztítják a föld színéről és káposztafölddé változtatják a helyét37). 1532-ben már Laszky Jeromos, a késmárki várkastély ura is beavatkozott a küzdelembe a késmárkiak oldalán, kik újból felvonultak Lőcse ellen, de a lőcseiek elűzték s Igló felé üldözték a támadó csapatokat. Az igloiak erre a késmárkiak pártjára álltak és kemény harcba bocsátkoztak a lőcseiekkel, közülük 30-at megöltek. A késmárkiak száznál több lőcsei foglyot vittek magukkal, kiket naponta a zöldségeskertekben való munkára kényszerítettek, mintegy gúnyos megtorlásul azért, hogy Lőcse azzal fenyegette meg városukat, hogy elpusztítja és helyén káposztaföldet fog létesíteni38). 1532 okt, 8-án a lőcseiek felvonultak Késmárk ellen. Sorra pusztították a város körüli falvakat s már a város külső majorjait kezdték fosztogatni, mire a késmárki polgárok fegyveres erővel rajtuk ütöttek és kemény csatában megverték a lőcseieket. Kilencven halott maradt a csatatéren, melyet még ma is „Sehlacht\viese"-nek neveznek s a halottakat közös sírba temették el. A foglyul ejtett 54 lőcsei polgárt Késmárkra vitték, de néhány nap múlva közülük nyolcat lefejeztek, mert meg akartak szökni39). De nem vázolom tovább ennek az elkeseredett harcnak lefolyását40), mely az árumegállítói jog miatt tört ki a két város között és sok áldozatot követelt, annak igazolására azonban, hogy mily ellenséges hangulat uralkodott Késmárk és Lőcse között, felemlítem a késmárki bíró leányának, Demiáni Annának esetét. A bíró leányát eljegyezte a lőcsei Koch János és az eljegyzésen megjelent Koch Pál, a lőcsei tanács tagja is, János fiával együtt. Mikor Lőcsén kitudódott, hogy ő fia eljegyzésén részt vett s a „haramiák barlangjában", Késmárkon tartózkodott, 1535 december hó 17-én nagy tumultus támadt a városban s az egész polgárság azt követelte, hogy a tanácsost azonnal mozdítsák el és űzzék el a tanácsból. Nagy nehezen azzal sikerült a tömeg fenyegető hangulatát lecsillapítain, hogy a lőcsei városi tanács javaslatára Koch Pál kénytelen volt az egész tanács előtt fiát családjából kitagadni. De még ezzel sem ért céll, mert közmegvetés tárgya lett családjával együtt, aminek következtében feleségével és 36) . . . Kesmarkini praeparentur globuli iguiti, et veneno infecti. contra Leutaatioviensis, itia quod ubi ceciderkut, non possint extinqui et quicunque aecesserdt ad extinquendum, inficdetuir et morietur. (Spervogel Analecfca Scepusii II. 161 L) 37) Bohus i. m. V. c. 4. §. ss) Hain 52—53 1. V. ö. Bohus i. m. V. c. 5^9. §§. és lásd Hajnóczy R. i. cikkét i. h. 89 90 1. és JDormainovszky i. m. 95 L 39) Hain i. m. 59 1. Analecta II. 111 1. Orondca Leibátzeriana (Wagner Anal. II. 51 1.). Az elesettek és fogságba esetitek száma eltérő az egyes forrásokban. Bohus és Hajnóczy 1918. 91 1. — Lásd még Irányi cikkéfl: Közi. III. évf. 40 1. és Damanovszky muiikájiát. 97—98 1. , . 40) Részletesen megírta ezt mái; Domanovszky említett alapv..ó mun'cáiábaa. 137 \