Miskolci jogászélet, 1943 (19. évfolyam 1-10. szám)

1943 / 9. szám - Az árúmegállító jog tartalma, gazdasági jelentősége és kultúrális kihatása felsőmagyarországi városainkban

egyetlen leányával titokban elszökött Lőcséről s másutt keresett boldogulást41). A makacs harc azzal végződött, hogy 1543-ban a Szepesség területére érkező idegen és honi kereskedő áruját Lőcsén volt köteles lerakni és forgalomba bocsátani, de a könnyű fuvarozó szekerét Késmárk is megállíthatta és Lőcse nyilvános — libera generális — Késmárk ezzel szemben csak szabad — libra statera sive mensura — mérlegtartási jogot kapott és így a mázsaszekerek csak Lőcsén állíthatók meg és áruikat csak ott lehetett kibontani, ellenben a késmárkiak csak a könnyű fuvarozó szekereket állíthatták meg és bonthatták ki azok áruit. Vasat, rezet, viaszt, faggyút azonban mérlegelhettek42). Majd a nádori helytartó 1544-ben „örök .hallgatás"-ra (perpetuum silentium) ítélte a késmárkiakat. Késmárk-ennek dacára perújítással élt, de 1570-ben mégis pervesztes lett és most kezdett Lőcse igazán fellendülni43). Csakhamar Kassa tette vitássá Lőcse árumegállítói jogát és erre Kassa lett az árumegállítói jog révén a Felvidék legtekintélyesebb városa. Kassa árumegállítói jogát csak 1347-ben kapta Nagy Lajostól, aki elrendelte, hogy az Orosz- és Lengyelországból hozott árukat, amelyeket az Alföldre akartak szállítani, ott le kellett rakni44). Zsigmond meg 1399-ben kiegészítette e kiváltságot azzal, hogy az Erdélyből és Nagyvárad felől hozott árukat szintén Kassán kell eladásra bocsátani45), így Kassa lett az északról és délről érkező kereskedők találkozóhelye, ahol kölcsönösen kicserélték egymással áruikat. Kassa nemzetközi kereskedelmi gócponttá lett és polgárai meggazdagodtak45/a). Zsigmond király 1400-ban kiterjesztette Kassára az útkényszer intézményét, amelynek értelmében a bel- és külföldi kereskedők Kassát ezentúl ki nem kerülhették. A király azonban még ebben az évben már csak az idegen kereskedőket kényszerítette Kassán árulerakásra, ellenben a belföldiek szabadon járhattak-kelhettek és árusíthatták cikkeiket az országban. Kassa csakhamar Lőcsének veszedelmes versenytársa lett és 1412-ben óvást emelt Zsigmond királynál, 41) Spervogel krónikájából ismertette a tényállást Hain i. m. 73 1. Részletesen feldolgozta az akkori közhangulatot jellemző esetet Hajnóczy R. József: A késmárki bíró lánya c. cikkében. (Közi. Szepes Vármegye múltjából, 1918. 78—111 1.) 42) Késmáik sz. kir. város titkos levéltára fasc. VIII. no. 7. és Domanovsífcy i. m. 121 1. 43) I. Miksa király a löcseiek javára dönti el az árumegállítás jogát. (Késmárk titkos levéltára fasc. XXXV. no. 51 és Lőcse város levélt. VIII. oszt. 67. sz. Közölte Domanovszky i. m. 487—493 1. 44) V. ö. Farkas Róbert i. m. és lásd még Demkó i. m. 314 320 1. 45) Kassa város titkos levéltára Dep. 10. te. 45/a) üjabban dr. Kerekes György: Polgári társadalmunk a XVII. századbál c munkájában rajzolt Schirmer János kassai kereskedő üzleti könyvei alapján élénk képet a kassai polgárok meggazdagodásáról. Kassa, 1940. 3—288 l. 138