Miskolci jogászélet, 1943 (19. évfolyam 1-10. szám)

1943 / 9. szám - Az árúmegállító jog tartalma, gazdasági jelentősége és kultúrális kihatása felsőmagyarországi városainkban

Nagy Lajos 1364-ben újra megerősítették27). Lőcse a Lengyelországból, Sziléziából jövő és bárhonnan Magyarországból hozott árukat megállíthatta és azokat a kereskedő köteles volt ott felnyitni és 15 napig áruba bocsátani28). Zsigmond király még kiterjesztette a lőcsei árumegállító jogot, úgyhogy Lőcse a nemzetközi nagykereskedelemhez szükséges nyilvános mérleget (libra generális) kapott és csak Lőcse állíthatta meg az idegen kereskedőt. Éppen ezt a jogot vitatta el Késmárk Lőcsétől. Hosszas utánjárás után 1435-ben a késmárkiak kapták meg azt a jogot, hogy ezentúl megállíthatták a fuvarozó, de nem a mázsaszekereken szállított árut29). UtóbE a politikai érdekek is közrejátszottak az ellentétek kiélezésére, mivel Késmárk Szapolyai János pártján, Lőcse ellenben a Habsburgok oldalán állott. A két város polgárai között folyó harcba belesodródtak még az iglóiak is, akik egyes cikkekre (bányatermék) szintén nyilvános mérlegtartási jogot nyertek30). Valóságos háború tört ki köztük és hol a lőcseiek ostromolták Késmárkot, hol a késmárkiak Lőcsét. A harc Késmárk és Lőcse között különösen 1530-tól öltött valóságos háború" jelleget. 1530 nov. 24-én a késmárkiak Kosztka M. vezetése alatt Lőcse alá szálltak és felgyújtották a bélpoklosok házát, a város majorjait, csűreit és a papirmártók malmait porrá égették31). 1531 jan. 18-án a háromhónapos fegyverszünet ellenére tüzet do27) Károly Róbert kiváltságlevelei nemi maradtak reánk, de Nagy Lajos 1364. ©bt. 5-én kelt kiváltságlevelét, amelyben Lőcsének Károly Róbert királytól kapott árumegállító jogát megerősítette, közölte Damaniovszky a lőcsei és késmárki levéltár alapján 197—198 1. 28) Demkó K.: Lőcse története i. m. 311 1. 29) A fuvarozó szekeret két, a mázsaszekeret legalább négy ló húzta. — A mázsaszekér kérdését tisztázta Domanovszky S. „Mázsaszekér"' c. tanulmányában. (Fejérpataky László Emlékkönyvében.) Bpest, 1917. 44 46 1. Késmárk sz. kir. város titkos levéltára fasc. IV. no. 1. 30) Igló város levéltárában 52. sz. Közölte Domanovszky i. m. 212 1. 31) Hain Gáspár lőcsei krónikája. Kiadták a Szepes megyei Tört. Társulat megbízásából Bal Jeromos, dr. Förster Jenő és Kaufmann Aurél. Lőcse, 1910—1913. 47 I. Lásd még: Spervogel Konrád lőcsei krónikáját, amely a lőcsei evang. egyház levéltárában van és kivonatosan közölt belőle részleteket Wagner K.: Analecta Scepusii Viennae. 1774. II. 159 1. V. ö. még Bohus G.: Historico-geographiea terrae Scepvfeiensds in superiori Hungáriáiéi descriptio. Pars II. cap. 5., német fordítását közölte Lipták János dr. a Késmárkon megjelent Karpathen Post számaiban. Az eredeti kézirat a késmárki evang. líceum (könyvtárában van. Az eseményeket röviden összefoglalta még dr. Hajnóczy R. József: A késmárki bíró lánya c. cikkében (Közi. Szepes Vármegye múltjából 1918. évf. 85 1.) Végül Domanovszky Sándor alapvető nagy munkájában 91 és következő lapjain részletesen tárgyalta a kemény küzdelem egyes eseméayeit. Figyelemreméltó még „Die Fehde zwi&chen Leutsohm u. Kesmarlc" c. név nélkül megjelent értékes cikksorozat a Zipser Böte c. hetilap 188. évf.-han. 135