Miskolci jogászélet, 1943 (19. évfolyam 1-10. szám)

1943 / 9. szám - Az árúmegállító jog tartalma, gazdasági jelentősége és kultúrális kihatása felsőmagyarországi városainkban

A megérkező kereskedő kénytelen volt élelmiszercikkeit és szükséges takarmányát a városban beszerezni és azt ezüstvalutával megfizetni, miáltal a város lakossága előtt újabb jövedelmi forrás nyilt meg. Az ideérkező kereskedők kötelesek voltak a városban használatos mértékegységeket és hiteles városi mérlegeket igénybevenni és értük használati dijat fizettek. Az ür- és hosszmértékek a középkorban nagyon eltérők voltak egymástól az egyes városokban is. Más űrmértéket használtak Pozsonyban és mást Kassán, továbbá Budán és a Szepességben és a szepesi rőf megint eltéri a pozsonyitól és a kassaitól. Á lőcsei városháza alsó csarnoka délkeleti részében még ma is be van építve a hiteles szepesi köböl és az egyik oszlopon megjelölve a szepesi rőf, ahol az idegen kereskedők ezt az ür- és hosszmértéket használati díj ellenében használva árusíthatták portékáikat. A városi mérleg lehetett nyilvános (libra generális) és szabad (libra statera sive mensura) mérleg; az előbbin az idegenek is mérlegelhettek, az utóbbi csak a város használatára szolgált. Lőcsének volt például nyilvános és Késmárknak csak szabad mérlegtartási joga19). Az árumegállítói jog jelentőségét emelte az útkénydzer intézménye, amelynek értelmében a kereskedők csak bizonyos megálla» pított utakon vonulhattak és a törvényes nyilvános utakról le nem térhettek, hogy esetleg az útbaeső árumegállító joggal bíró városokat elkerülhessék20). így akarták elkerülni a bresslaui kereskedők 1502-ben Budát olymódon, hogy Esztergomnál átkeltek a Duna balpartjára és így jöttek Pestre. A budaiak erre panaszt tettek a királynál, de viszont a pestiek is maguknak követelték az árumegállítást és perre mentek, amely egy évig elhúzódott. A per 1503-ban a budaiak javára dült el20/a). Az álutakon talált kereskedők áruit elkobozták, vagy tekintélyes birsággal sújtották és a városok rendszerint fegyveres erővel állták el az álutákat21). Az árumegállítás kísérője volt még a tengelytörés joga (Grundruhrrecht)22), mely szintén jelentékeny haszonhoz és jövedelemhez juttatta az árumegállítói joggal rendelkező városok polgárságát. A tengelytörési jog értelmében a város határán belül tengelytörést szenvedő szekerek áruja a polgárság zsákmánya lett. is) Késmárk sz. kir. város titkos levéltára fasc. VIII. no. 5. ós Lőcse sz. kir. varos levéltárában VIII. oszt. 27. és 34. sz. és lásd Domanovszky i. m. 258, 295 296 L, ahol közli az okleveleket. 20) Vannak tudósok, akik az útkónyszert nem tekintik feltétlenül az árumegállító jog tartozékának. Lásd erre nézve Hafemann. i. m. 77 1. 20/a) Budai jogkönyv i. m. i. h. és XII. 3. sz. 263—264 1. 21) Lásd erre nézve I>omanovszky i. m. i. h. 22) „Grundruhre" jelenti mindazt, ami a földet érinti, vagyis a földre esik. (V. ö. Sdaöder Kiinssbarg: Lehrbuch der deutschen Rechtstgeschichte. 6. Auflage. Berlin 1922. 133