Miskolci jogászélet, 1943 (19. évfolyam 1-10. szám)

1943 / 9. szám - Az árúmegállító jog tartalma, gazdasági jelentősége és kultúrális kihatása felsőmagyarországi városainkban

Az árúmegállító jog tartalma, gazdasági jelentősége és kulturális kihatása felsőmagyarországi városainkban. A középkor kezdetleges államaiban a terménygazdaság uralkodik és a pénzgazdaság eleinte még ismeretlen. A királyi udvartartás ekkor még teljesen magánháztartási jellegű és jövedelmei kizárólagosan domaniális (földesúri) jelegüek. A gazdasági élet a földbirtokon, ingatlanon nyugszik. A birtok után nem közjogi alapon nyugvó szolgáltatások, hanem magánjogi szerződésen alapuló bérszolgáltatások, azaz földesúri, domaniális természetű adók teljesíttetnek. A királyok birtokadományozási politikája utóbb azt eredményezte, hogy a királyok földesúri természetű jövedelme egyre csökkent, holott az áLamháztartás kiépítése folytán a kiadások egyre növekedtek és, ha szabad e korban e szóval élnem, már közigazgatási kiadások is mutatkoztak. Királyaink, hogy jövedelmüket gyarapítsák, meghonosították erre a regálgazdálkodást. Átvették a nyugati államok uralkodóinak mintájára a regáljogokat, — iura regalia-t, — amelyek új és tekintélyes jövedelemforrást nyújtottak. A hasznothajtó f őr egál jogok voltak: i. a pénzverést-, 2. bányaszatu és 3. a vámjog az árumegállító joggal. Mi ez alkalommal az utóbbival óhajtunk közelebbről foglalkozni, pontosabban meghatározva az árumegállítói jog tartalmának megállapítása után annak gazdasági és kultúrális jelentőségével és kihatásával. * A vámjognak egyik függvénye volt az árumegállítói jog, mivel a kereskedőt ott állították meg először, ahol vámot szedtek tőle. Nem az útvám játszotta e korban a fontos szerepet, hanem a vásárvám, amelyet az áru értéke után fizettek. Az árumegállítói jog szerint egyes városokban kényszermegállásra szorították a kereskedőt, ki e helyeken köteles volt bizonyos meghatározott időn át, áruit nagyban a város polgárainak áruba bocsátani1). i) Lásd dr. Max Bafemann: Das Stapelreeht. Leipzág, 1910. c. értékes monográfiáját, ahol bevezetésben (VII—XIV. 1.) közli e kérdésire vonatkozó irodalmat. 129