Miskolci jogászélet, 1943 (19. évfolyam 1-10. szám)

1943 / 8. szám - A modern szociálpolitika fejlődése

német törvény szerint akinek a munka elvégzése területén tanúsítót! magatartása ezzel a felfogással szembekerül, szociális becsületbíróság elé jut. Nem szabad azt gondolni, hogy ez á felfogás csak a tekintélyelvi berendezkedésű államokban terjed, mert éppen úgy érvényesül a demokratikus gondolat uralmát hangsúlyozó államokban is. Az államoknak egymás iránti bizalmatlansága, a fegyverkezés, a vetélkedés a problémák lényegébe való mélyebb elmerülést eredményezte és ma már, különösen a most folyó második világháború tanulságainak alapján, általánosan elismerik azt, hogy a társadalmi csoportérdekek uralma a nemzeti társadalom atomizálódásához vezet, holott az eredményes aktiv és passzív országvédelem feltételei megszaporodtak és már nemcsak katonai vonatkozásai vannak annak, hanem szellemi (erkölcsi és kultúrális), gazdasági és szociális vonatkozásai is, melyeknek mindegyike egyforma jelentőségű, valamennyi egymást feltételezi, egymással kapcsolódik és hatóereje a lehetőség határáig fejlesztendő. A problématerületeknek bármiiyen kicsiny részét is nézzük, valamennyinek a többivel való szoros összefüggése jelentkezik. A legújabb szociálpolitika tehát nem egyéb, mint az állam belső (erkölcsi) és külső (hatalmi) erőinek felfokozására irányuló tevékenység, melynek erkölcsi, kultúrális, gdzdasági és szociális vonatkozásai vannak, és az ezirányú javak eloszlásának megfelelő, igazságos rendezése azért szükséges, hogy az állam polgárait a közösség — a maga — érdekében az állami élet minden területén, tehát nemcsak gazdasági vonatkozásban, minél teljesebb, minél tökéletesebb teljesítményekre képesítse. A szociálpolitika így kiemelkedik eddigi szűk. többnyire a közgazdasági vonatkozások által meghatározott kereteinek szorító falából és történeti fejlődésének önként értetődő következményeként az egyetemes értelemben vett politika egyik legfőbb munkaágává válik. Az, hogy a XX. század a szociálpolitikának ehhez az értelmezéséhez eljutott, egészen természetes és logikus. Az individualizmus társadalmi életformája a kapitalizmusnak kedvezett, mely az anyagelvíség szolgálatában a társadalommal szemben az uzurpátor szerepét töltötte be és annak tagjait, együttműködés helyett, egymással szembeállította. A munkásmozgalom a nemzetközi szolidaritás hirdetése közben még a különböző nemzetek munkásságának egymásiránti szolidaritását is csak aránylag szűk keretekben tudta megvalósítani, nem is szólva arról, hogy az egyes nemzeteken belül élő munkásság összefogása is csak részlegesen sikerült. Az egyes nemzeti társadalmak életén belül érvényesülő túlzó egyéni és csoportönzésnek azonban lassan fölébenőtt az egyes államoknak egymásközöttti túlzó önzése, melynek folyománya az államok közötti viszonylatban jelentkező, támadó, vagy védekező jellegű, állandó feszültség. A legújabb szociálpolitika első lépése a proletársors megszüntetése és a szociális biztonság általánossá tétele kíván lenni. Hogy miként törekszik ezt a célját megvalósítani, erre nézve különböző véle120