Miskolci jogászélet, 1943 (19. évfolyam 1-10. szám)

1943 / 8. szám - A modern szociálpolitika fejlődése

beri együtíéiés életformája teljesen individuális la maradt, az egyéni és a csoportönzés erői — visszafejlődés helyett — még jobban felszabadultak. Általában eltévesztették szem elől azt, hogy a szociálpolitika feladata a nemzeti társadalom életének tervszerű, tudatos alakítása s olyan intézmények létesítése, melyek tevékenysége a társadalom életében előre kiszámított, előre látott hatásokat vált ki. Ennek előfeltétele pedig az ,hogy a szociálpolitika valóban a tényleges társadalmi szükséglelek alapelvéből induljon ki. A szociálpolitika új korszakában azonkívül a szociálpolitikát sok helyen egyes érdekcsoportok korteseszközéül alacsonyították le. Az állami és társadalmi szervezetekben végbemenő nagy változások túlnyomórészben a szociális feladatok helytelen megoldási kísérleteire, vagy megoldatlanságára vezethetők vissza. A különböző államok törvényhozásai nem látták, vagy nem akarták meglátni azí, hogy a szociális mozgalom törekvései átfogó megoldásokat követelnek. .»; A régi és az új szociálpolitika után elkövetkezett tehát a legújabb szociálpolitika korszaka, természetesen ott, ahol a teljes zűrzavar kitörése előtt cselekedni akarlak és tudtak. A legújabb szociálpolitika szakít a gazdaságfes szociális elv erőt és értékeket pocsékoló, végzetes szembeállításával es visszatér arra a régi és természetes alapelvre, hogy a gazdasági élet nem öncél, hanem szolgálat, a nemzeti társadalom egészének szolgálata, az emberi szükségíetkielégítés minél tökéletesebb és megnyugtatóbb biztosítása érdekében. A legújabb államelméletben ez a gondolat még tovább fejlődik és szerinte a gazdasági élet helyes alakítása az állam biztonságának, hatalma fejlődésének, kiterjesztésének egyik nélkülözhetetlen eszköze. Az öt éves orosz, a négy éves német, a három éves bulgár stb. gazdasági tervek mind ehhez a gondolathoz kapcsolódnak. Minthogy pedig a gazdasági életnek az ember hordozója, a gazdasági élet csak akkor bontakozik ki és lehet az állam hatalmi bázisává, ha a nemzeti társadalom minden tagja a lehető legfelfokozottabb erőt és képességet állíthatja és állítja annak szolgálatába. Ezzel a munka a mai állam életében társadalmi kötelezettséggé válik s a munkásság erkölcsi, kultúrális, gazdasági és szociális felemelkedésében a gazdasági élet céltudatos fejlődésének, tökéletesedésének, végső fokon pedig az állam hatalmi megerősödésének el.mellőzhetetlen feltétele mutatkozik meg. Az erkölcsi, a kultúrális, a gazdasági és szociális javak megfelelő eloszlásának biztosítása a nemzeti társadalom tagjai között: egyenes folyománya annak a közösségi elvnek, hogy a köz — állam — érdek megelőzi az egyéni érdeket. Az egyén értéke a mai államban attól függ, mennyire erős és törhetetlen benne az állam iránti hűség és hogyan teljesíti hivatásszerinti munkáját. A munkának a közösség — állam — érdekeinek megfelelő elvégzésétől függ az egyén társadalmi becsülete. Jellemző erre nézve az, hogy a nemzeti munka rendjét szabályozó 1934. évi 119