Miskolci jogászélet, 1943 (19. évfolyam 1-10. szám)

1943 / 8. szám - A modern szociálpolitika fejlődése

lom feszítőerejével kikényszerített alkotások létesítése nélkülözi azokat az átmeneteket, amelyekkel akkor számolhatnánk, ha a szociálpolitika a háború előtt tovább haladhatott volna a fokozatos fejlődés útján. Mert a régi és az új szociálpolitika alkotásaiban valóban jelentkeznek különbségek, azonban a szociális mozgalom törekvései terén, amelyek az új szociálpolitika eredményeit kikényszerítették, nem, aminek bizonyítására elegendő, ha a szociális mozgalom által a háború előtt felállított és a háború után részben megvalósított célkitűzéseket összehasonlítjuk egymással. Ez az összehasonlítás azt mutatja, hogy a szociális mozgalom törekvései lúlnyomórészben azonosak voltak az első világháború elölt és után és valamennyi abban a követelményben csúcsosodott ki, hogy a gazdasági élet öncélúsága helyett annak szociális céljai érvényesüljenek minden területen. A békeszerződés XIII. részének említett kinyilatkoztatásai közül, melyek a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet által a legközelebbi időben megvalósítandó célkitűzésekként kerültek előtérbe, a gazdasági liberalizmus számára a legsúlyosabb csapást az első és harmadik jelentette, vagyis az, amely szerint a munka nem tekinthető csupán árúnak, vagy kereskedelmi cikknek, és az, amely szerint a munkásoknak olyan munkabér fizetendő, amely számukra tisztességes létszínvonalat biztosít. Ezek a kinyilatkoztatások azt jelentik, hogy a jövő szociálpolitikájában a munkát szolgáltató munkás emberi szempontjai is előtérbe jutnak, és az eddig, a munkapiac helyzetének a vak véletlen által történő alakítása szerint igazodó munkabér helyett a tényleges emberi szükségletnek megfelelő munkabér biztosításához kell eljutni. Az új szociálpolitikának kétségtelenül igen szembetűnő eredményei vannak, de elhatározó jelentőségű hatása mégis elmaradt, aminek számos oka közül kiemelendő az, hogy a munkában nem érvényesült az egész államélet és a nemzeti társadalom problémáinak egységes, átfogó szemlélete. Csak a mutatkozó hiányoknak pótlására, a hézagoknak kitöltésére igyekeztek, általában csak a jelen kérdéseivel foglalkoztak, a jövő követelményei mellőzöttek maradtak. Az új szociálpolitika nem tudta feloldani az osztály ellentétet, nem tudta megszüntetni a proletárhelyzetet és nem tudta megerősíteni a tömegekben a szociális biztonság érzetét. Amellett a mindenáron való alkotás kedvéért mellőzték a tényleges szükségletek figyelembevételét, a tervszerűséget, a szociálpolitika különböző munkaágainak egymással összefüggően történő kapcsolatbahozatalát. És sokszor ötletszerűen, a szükségletek logikus rendjének figyelembevétele nélkül keltek életre az új intézmények. Másutt befejezetlen, hézagos alkotásokkal találkozunk, ismét másutt a túlzások tömegével, amelyek a szociális mozgalom szempontjából egyáltalán nem indokoltak és szinte elhitetni igyekeznek azt, hogy minden szociális jelentőséggel bír, ami a gazdasági életet terheli. Az igazi eredmény elmaradásának benső oka az, hogy elmaradt a társadalomnak közösségi szellemmel való telítése, azonkívül az em118