Miskolci jogászélet, 1943 (19. évfolyam 1-10. szám)

1943 / 8. szám - A modern szociálpolitika fejlődése

ben azok az államok, melyeknek termelését a törvényes munkásvédeíem kifejlesztése révén nagyobb szociális terhek sújtják, visszamaradnak, az ilyen szociális terhekkel kevésbbé számoló államok termelésével szemben. Ebből a gondoláiból indultak ki a nemzetközi munkásvédelem szószólói, akik a munkásvédelem területén a különböző államokban, — nemzetközi szerződések útján, — azonos értékű védelmi intézkedés sek megvalósításra törekedtek, hogy így az egymással szerződő államok termelésére nagyjában azonos értékű szociális terhek nehezedvén, a nemzetközi gazdasági versenyben a törvényes munkásvédelem visszamaradottsága, vagy fejlődöttsége miatt egyik se jusson előnybe, illetve hátrányba. A gazdasági liberalizmus a harmóniát a gazdasági életben s ezzel együtt a társadalmi életben nem tudta megvalósítani. A gazdasági életben erkölcsi erők helyett ösztönös erők működtek, amelyek hatásából a hirdetett mechanisztikus úton nem alakulhatott ki a várt harmónia. Ebben a korszakban a munkásság a társadalom többi rétegétől öntudatos osztályként élesen elkülönült és innen van az, hogy az akkori szociálpolitikusok a szociálpolitikát, mely még túlnyomórészben munkásvédelmi jellegű volt, általában osztály politikaként kezelik. A modern szociálpolitika első korszakában, abban az egészen szük körben, melyben az jelentkezik, általában a gazdaságosság elve volt az irányadó, vagyis túlnyomórészben csak olyan rendszabályok érvényesülhettek, amelyek révén a termelési költségek nem emelkednek, vagy amelyek révén a termelés eredményeinek fokozása következelt be. Ebben az utóbbi vonatkozásban a legszemléltetőbb Ernst Abbénak, a jénai Zeiss gyár igazgatójának eljárása, aki kijelentette munkásai előtt, hogy hajlandó az üzemnek addig kilenc és fél órán át tartó munkaidejét nyolc órára leszállítani, ha kötelezettséget vállalnak arra, hogy a leszállított1 munkaidő alatt is legalább annyit fognak termelni, mint megelőzőleg. A munkások többsége vállalta a kötelezettséget és a leszállított munkaidő alatt a termelés eredménye a régi munkaidő alatt elért eredményt nemcsak elérte, de meg is haladta. Természetesen a szociálpolitika korszakainak elhatárolásánál csak a domináló, az általánosságban érvényesülő szempontokat nézzük, mert a szociálpolitika régi korszakában is látunk olyan intézkedéseket, amelyekre nem lehet azt mondani, hogy az állam mindenkor semlegesen, Vörös Keresztként állott az egymással szemben küzdő harci felek mögött. Gondoljunk csak II. Frigyes Vilmos porosz királynak a kultuszés belügyminiszterhez 1828. május 25-én irott levelére. Ebben a levélben hivatkozik a király Horn tábornoknak a katonakötelesek sorozása közben szerzett tapasztalataira, melyek szerint a városokban a hadsereg számára kijelölt ujonclétszámot nem lehet biztosítani, mert a gyárak előszeretettel alkalmaznak olcsó munkabér! igénylő gyermekeket és a korán munkára fogott gyermekekből csak elcsenevészesedett felnőttek lehetnek. Utasította ezért a király a minisztert, gondoskodjék olyan rendszabályokról, amelyeknek segítségével a bajok meg116