Miskolci jogászélet, 1943 (19. évfolyam 1-10. szám)

1943 / 7. szám

vetkezik be, nem lényeges, mert az orvosok szerint az elítélt abban a pillanatban, melyben a hurok a nyakára szorult, nyomban el is veszti öntudatát, tehát úgyszólván nem érez semmit. Ez azonban nem biztos. Nálunk az igazságügyminisztérium 1880 augusztus 9-án kelt 2106. számú rendelet szabályozza a halálbüntetés végrehajtását. Ez az 1300. évi november 14-én kelt 6757. számú rendelet szerint ma is érvényes. E rendelet szerint attól kezdve, hogy a törvényszéki orvosok a halál beálltát a szívhallgatóval megállapították, az elítéltnek még harminc percen át kell függnie s a szégyenfáról csak újabb orvosi vizsgálat után szabad levenni. A kivégzés után még két óráig nem szabad elszállítani az elítéltet és felboncolni is tilos. Erre az intézkedésre az a botrányos eset -adott okot, melyet a Markusovszky Lajos szerkesztésében megjelent Orvosi Hetilap közölt a Győrött kivégzett Takács János rablógyilkos esetéről. 1880 április 15. napján történt. Dr. Sikor törvényszéki orvos a halál beálltát öt percen belül állapította meg, majd a vizsgálatot három perc múlva megismételte. A tettest a vizsgálat után tíz perc múlva vették le a bitófáról. A boncteremben a hulla feléledt s a „Függetlenség" akkori tudósítója szerint eszméletét is visszanyerte. Estefelé azonban őrjöngési rohamot kapott, amiatt lekötözték s csak másnap reggel halt meg szívhűdés, mások szerint tüdőhűdés következtében. A megfojtás ősrégi, keletről hozott halálbüntetés. E büntetés az idők folyamán mit sem változott, de maga a törvényfa, vagy akasztófa hatalmas változásokon ment keresztül. Gyakran használtak a fából készült, magas egy és négy ágból való akasztófát. Ilyet láthatunk a Leonh. Fronsperger, Von Kayserlichem Kriegsrechten című, Frankfurtban Sigm. Feyerabend és Simon Hüter kiadásában 1556-ban megjelent mű 60. lapján. Utóbb a kétágú bűnfát alkalmazták. Ilyeneket láthatunk azon a képen, amelyet Orteliusnak Nürnbergben, 1613-ban megjelent műve tartalmaz s amely Paradeiser német ezredes és társai kivégzését ábrázolja. Paradeiser uram bűne az volt, hogy feladta Kanizsát Kishaja basának. A halálos ítéletet rajta és társain 1601 október 19-én végre, is hajtották. Az eredeti képmagyarázat szerint: „Először Paradeiser György Urnák, mint Kanizsa és bekebelezett határa volt ezredesének, valamint Kluger György zászlótartónak és kanizsai kinevezett kapitánynak, mint az ítélet rendeli, — le kellett vágni a jobb kezét, ezt követőleg karddal ki kell őket végezni és azután egyiket a másik után el kell takarítani és temetni. Ohrmüller Vilmos babocsi kapitány és Rasso Hugó zászlótartó, mint (akik Babocsot csüggeteg Mslelkűségből feladták, mint az ítélet rendeli — karddal végeztessenek ki és azután egyik a másikával temettessék el. Nusch Pongrácnak, kanizsai ezredsoltész és főőrmesternek, aki eskü kötelezettségéről több ízben nagyon megfeledkezett és amikor a törökkel érintkeztek rajtakapatott, hamis bizonyítványok és írások rábizonyíttattak: a hozott ítélet &zerint először a nyelvét nyakából ki kell szakítani és azután Stöckel Mátyás babocsi őrmester mellett az akasztófán, amíg mindketten megfulladnak — ki kell őket végezni. A soltész nyelvét föléje, az akasztófára kell szögezni és mindkettőjüket három napig süsse a nap, annak utána ismét le kell vágni és eltemetni és a végrehajtás Bécs városában a Graben-nek nevezett téren legott foganatosíttassék . . . Említett napon az ítéleteket kihirdették és mindjárt rá a végrehajtás' is megtörtént". $8