Miskolci jogászélet, 1943 (19. évfolyam 1-10. szám)

1943 / 7. szám

Ugyanilyen kétágú akasztófát látunk -a Pika, Gáspár és 31. társa :kiyégzését ábrázoló rézmetszeten. Eredetijét az Országos Képtár gyűjteménye őrzi. Az eset Árvában történt 1-672-ben. A Pika Gáspár és 'társai kivégzését vezénylő Johann Sporck császári tábornok arcképét ott láthatjuk a kassai Miklós börtönben a kandalló előtér és ai hóhérszéket őrző szoba közötti falrészen. Tus- és szépiarajz. Bubics Zsigmond kassai püspök ajándéka. Sporckot különben 1670-ben küldték a Felvidékre a lázadás elnyomása végett. 1672-ben Pika, vagy Pikay Gáspárt, a felkelők vezérét karóbahuzatta, a felkelő falvak bíráit psdig íelakaszttatta. Később elmebaja miatt nyugalomba vonult. Voltak négyágú akasztófák is. Ilyen volt a pesti négyágú akasztófa, a pelsőci törvényfa, & nyitrai, nagyszebeni és debreceni is. Vájna Károly hivatkozik Kukovszky Károly kassai műlakatosra s az ő adatai alapján közli, hogy a kassai szégyenfa is négyágú volt, mégpedig kőből készült akasztófa. Éppen olyan volt, mint a debreceni. Ennek a képét közli Vájna Hazai Régi Büntetéseink című, többször idézett művének 202. oldalán. A város felé eső északi oldalán ennek is volt ajtaja, mint a pesti akasztófának. A kassai bitófa a központi temető közelében, az úgynevezett Akasztóhegyen állott. 1845-ben még függött rajta egy elítélt hullája. Lebontását már 1845-ben elhatározták, de csak 1847-ben bontották le, midőn István nádor ittjárt Kassán. A lerothadt tetemnek egyszerűen gödröt ástak s abba temették el. Volt háromágú akasztófa is, mint a pozsonyi, a korponai, a zalaegerszegi s a turócszentmártoni akasztófák. Egernek kétágú akasztófája volt. Képe az előbbi helyen (11. oldal) van, fölötte a szokásos, kóválygó hollókkal. Ma az állítólag Mayer brünni hóhér által kitalált, úgynevezett oszlopalakú akasztófa használatos. Ezt Tóth Béla állítja, Vájna csak arra nézve talált adatot, hogy Schüch és Schüller mester használt először oszlopakasztófát Brünnben az 1830—40-es években, mielőtt Budán megtelepedtek. A kerékbetörésről számos képet közöl Vájna és Franz Heinemann is. De láthatunk ilyen jeleneteket Marczali Henrik Nagy Képes Világtörténetében (Budapest, Franklin, VIII. kötet, 464. lap). Pika Sándor és társainak kivégzését Szilágyi Sándornak a Magyar Nemzet Története című művében megjelent kép ábrázolja (VII. kötet K. 313.). A Hóra és Kloska kivégzését (1785) ábrázolja Benedek Elek „A magyar nép múltja és jelene" című művében megjelent kép, valamint Andr. Brinhauser Augsburgban készült rézmetszete. Ennek eredetije az országos képtárban van. A kerékbetörés rövid leírása ez: vagy egy hatalmas kerékre kötözték fel az elítéltet és tagjait a szó szoros értelmében bele törték a kerékbe, vagy pedig a földre fektették az elítéltet s miután jó erősen a földhöz cövekelték s miután tagjai alá úgynevezett jászlakat vagy gerendákat fektettek, az ekképpen felpolcolt végtagokra sújtott le a hóhér egy éles pengével ellátott hatalmas kerékkel. Akihez a kivégzést vezénylő parancsnok irgalmas volt, annak a kerékbetörését felülről kezdték, akit meg akartak jól kínozni annak a kerékbetörését alulról kezdték. Az így iszonyatosan összetört embert legtöbbször még élő .állapotban ráfonták egy előre elkészített kerékre (a kerék maga is oszlopon nyugodott, hogy messzire ellássék!), ahol a szerencsétlen elítélt m£g sokszor napokon át szenvedett. Az is előfordult, hogy a kerékbeítört egyént ráadásul még le is fejezték s a törzsétől elválasztott fejet 39