Miskolci jogászélet, 1943 (19. évfolyam 1-10. szám)

1943 / 7. szám

Hazai régi büntetéseink, különös tekintettel Kassára, A kassai hóhér, vagy ahogy másként hívták, „perdó", a most res­taurált és múzeummá berendezett kassai Miklós börtönnek a reformá­tus templom felé eső, úgynevezett „ivében" lakott, ott, ahol most a re­formátus egyházfi lakik. Tegyünk most egy kis kirándulást a pirospalástos ember portájára s kérdezzük meg, mi mindent kellett tudnia kassai perdónak s mi min­denféle mesterség tartozott a „perdóság"-hoz. A hóhéroknak nem volt céhük s legényeiktől nem kívántak meg határozott idejű gyakorlatot. Minősítésükről Szlemenics Pál „Magyar Fenyítő Törvénykönyve" sze­rint az 1814. évi július hó 5. napján kibocsátott 17812. számú helytar­tótanácsi rendelet intézkedett, de csak annyiban, hogy a halálos ítéletek biztosabb végrehajtása tekintetéből kellő képességgel bíró hóhérok ál­landósítását sürgette. A hóhér — különben egyszersmind gyepmester is volt — állandó javadalmazásán kívül ő és segédei is, minden tényke­désért külön tiszteletdíjban részesültek. Ezek összege helyenkint vál­tozott. A perdóság különben erős idegzetet kívánt, mert a régi büntetések hátborzongatóan borzalmasak voltak. A Tangler-féle Laienspiegel (Mainz, Joh. Schöffer, 1508.) remek, áttekinthető f ametszeten mutatja be a különféle büntetéseket, az élve elégettetést, az akasztást, a megvakít­tatást, a kerékbetörést, a megkorbácsolást, a lefejezést. A berlini kirá­lyi könyvtár egyik egykorú rézmetszete bemutatja az utolsó berlini emberégetést (Menschenverbrennung) 1786-ból. A kép hátterében áll a város hataümas tornyaival. A kép baloldalán kedélyes szélmalom vitor­lái hányják a cigánykereket. Az események nyilván az állandó vesztő­helyen zajlanak le, mert a képen egészen jól látni a három vagy négy­ágú oszlopos akasztófát. A kép közepén hallatlan embertömeg helyez­kedett el körben, a kör közepén lévő máglyától mégis tisztes távolban. Az eget csapkodó lánggal lobog a hatalmas máglya. Ott pörkölődik rajta a szerencsétlen elítélt. Egy emberi test elégetéséhez a hóhér nyilatkozata szerint 2 öl, vagyis 16 köbméter fa, még több ág és szalma volt szükséges (Dr. Hoffmiann Eduárd: Lehrbuch der Gerichtlichen Medizin. 1893. Bécs és Lipcse, Úrban és Schwarzenberg. 600.). Az akasztás a régi világban is az volt, ami ma : a legfontosabb élet­szükségletnek, a levegőnek az emberi testből való kirekesztése s az en­nek következtében beálló fulladás1. Hogy a halál mennyi idő.alatt kö­97

Next

/
Thumbnails
Contents