Miskolci jogászélet, 1943 (19. évfolyam 1-10. szám)

1943 / 6. szám

ték arra, hogy a bírósági szervezetet csak ugyanolyan minőségű és annak keletkezéséhez szükséges összes kellékek betartása mellett létrejövő újabb jogszabály változtathatja meg. Vagyis közelebbről: a bírósági szervezetet az egyházon belül is törvény kell, hogy megállapítsa, minek folytán a szervezetben mutatkozó minden változást csak törvény idézhet elő. _ Ezt az általános elvi szabályt sérti az evangélikus egyházi alkotmány most idézett rendelkezése. A bírósági szervezetet kétségtelenül törvény állapítja meg itt is, azonban e megállapított törvényi renden belül a bíróság egyik szerve, az elnökség, saját belátásán alapuló rendezést hajthat végre, ami annyit jelent, hogy a (bírósági szervezet külső kerete törvényileg van ugyan megállapítva, de belül, a bíróság tagjainak belső elosztódása már az adott körülmények hatása alatt változtatható és módosítható. A célszerűségi szempontoknak, amelyekre a törvényszöveg is utal, ilyen nagymértékű előtérbe nyomulását a bíróság pártatlanságával és függetlenségével, mint két irányadó elvi tétellel, nem tartjuk összeegyeztethetőnek. Az elnökség számára biztosított „célszerű csoportosítási jog" egykönnyen kétséget támaszthat atekintetben, hogy adott esetben alkalmazva, a bíróság belső összetételén ejtett minden változtatás az ügy mikénti elbírálására hatástalan marad. Elvitathatatlan és minden célszerűségi szempontot háttérbe kell, hogy szorítson annak a tételnek érvényessége, hogy (a törvény által megállapított szabályok betartásával megalakult bírósági szervezet elvileg és gyakorlatilag változtathatatlan; ez utóbbira legfeljebb egy újabb törvényi intézkedés lehet illetékes. A református egyházi törvények látszatra hasonló és fentebb már idézett intézkedése valójában egészen más természetű, amennyiben az elnökség számára itt csupán a bírák behívásának joga van biztosítva anélkül, hogy az egyházmegyei összbíróság által választott időszaki tanács tagjainak ülésbe való behívása körül az elnökségnek az evangélikus egyháznál tapasztalható diszpozitiv joga fennállana. A református egyházmegyei bíróság elnöksége itt nem tesz egyebet, mint szükség esetén összehívja az időszaki tanácsot, ezzel azonban korántsem intézkedhetik abban az irányban, hogy egyes tanácstagok behívást más tanácstangok behívásának rovására mellőzhesse. 8. Pótbíró. — Ugyanebbe a gondolatkörbe illeszkedik be a most idézett törvényhely másik meglepő rendelkezése is, amely több napot igénylő ügyek tárgyalására úgynevezett pótbíró behívását teszi lehetővé. Hogy ki tekinthető pótbírónak, honnan, milyen céllal kap megbízatást, mi a jogköre stb. — mindezekre az igen fontos kérdésekre az egyházi törvények egyáltalában nem nyilatkoznak. Olyan rendelkezése ez az evangélikus egyházi törvénykezési joganyagnak, amely rendkívül sokat sejtet, de semmi határozottat nem nyújt1 a kutató kérdések számára. Egyébként pedig az a szövegezés, amely a „pótbírót" a bírósági szervezetbe beállítja, logikusan arra enged következtetni, hogy a pótbírói intézmény mintegy a rendes bírák tehermentesítéséit célozza olyképpen, hogy egy több tárgyalási napot igény90