Miskolci jogászélet, 1943 (19. évfolyam 1-10. szám)

1943 / 6. szám

törvényhelyek nyújtanak (felvilágosítást. Ezek szerint az egyházmegyei bíróság tanácsbíró tagjainak megbízatása tizenkét esztendőre szól111)" s eltekintve attól, hogy a református egyházban a tanácsbírákat illetően az intézményesített időközi tagság-megszünés nem ismeretes, a bíróság hivatali ideje az evangélikus egyházi törvényben megállapított működési idejének kétszerese. Abból a szempontból, hogy a bírói hatalom gyakorlásában résztvevő egyháztagok működésének helyességéhez egy hosszabb időn át tartó gyakorlat elengedhetetlenül szükséges, a református egyházi törvények elfogadhatóbbaknak mutatkoznak. Viszont ha a kérdést abban a vonatkozásban ítéljük meg, hogy a bíróság hivatali idejének alacsonyabb voltával elvileg több egyháztag ke rülhet abba a helyzetbe hogy az egyház bírói hattalmának gyakorlásában részt vehessen, az evangélikus egyházi törvények idézett rendelkezése a fentebb már érintett gyülekezeti elvet jobban megközelíti. 5. Az egyházmegyei {bíróság belső összetétele. — Az egyházmegyei bíróság tagjainak belső elosztódása az evangélikus egyháznál hármas irányú. Egyrészt ugyanis követelményként írja elő a törvény, hogy a tíz egyházmegyei bíró közül négynek a világi, másik négynek a lelkészi jellegű egyháztagok sorából kell választatnia, másrészt pedig a fennmaradó két bírói helyet csak a tanári, vagy a tanítói kar soraiból lehet betölteni. Az első szempont, amely az egyházmegyei bíróságot kettős elosztódásban tagozza, a paritás egyházkormányzati elvének tesz eleget. Ugyanilyen értelemben rendelkezik — más törvénycikk keretében ugyan — a református egyház alkotmánya is112). A lelkészi és világi elemnek ilyen egyenlő érvényesülése elvszerü és következetes. * Az egyházmegyei bíróság tagjai belső elosztódásának harmadik iránya, amely a református egyháznál ismeretlen, s amely megkívánja, hogy a bíróság tagjai sorában két tanári, vagy tanítói tag is szerei perjen, nemcsak az egyházi alkotmány általános szellemiségével áll ellentétben, de összeegyeztethetetlen a bíráskodás és a bíróság szervezeti megalkotásának általános elvi szempontjaival is. Mert azzal, hogy az egyházi törvények kifejezetten előírják az egyházmegyei bíróságba két tanári, vagy tanítói tagnak bevonását, a bíráskodásban és a bíróság (szervezeti felépítésében az érdekképviseleti elv meghonosodását mozdítják elő. Az érdekképviseleti gondolat pedig nyilvánvalóan ellentétben áll a protestáns egyházalkotmányok szellemével éppenúgy, mint a bíráskodás gondolatával is. A protestáns egyházalkotmányok az egyháztagok iteljes jogegyenlőségének elvi alapján állva elutasítanak maguktól minden olyan törekvést, amely lehetővé tenné, hogy egyik egyháztag a másikhoz (viszonyítva azért élvezzen több jogot, mert az egyházon belül fennálló valamilyen csoporthoz, foglalkozási ághoz tartozik. Igaz, hogy van (különbség az egyháztagok között a protestáns egym) Kef. egyházi törvények 1928. I. t. c. 86. $. éa 88. $. első bekezdése. 112) Ref. egyházi törvények I. t. e. 100. §. első bekezdés. 86