Miskolci jogászélet, 1943 (19. évfolyam 1-10. szám)

1943 / 6. szám

az elnökségen kívül az egyházmegye törvénykezési szervét alkotják109). A református egyházi törvények a tanácsbírák általános említésével utalni látszanak a törvény egyéb helyeire, ahol azonban a tanácsbírák létszáma tekintetében az ^evangélikus egyházi törvényekben tapasztalható határozottságot nem találjuk. A vonatkozó törvényhely ugyanis úgy intézkedik, hogy az egyházmegyei tanácsbírák számát, egyenlően a (lelkészek és a világiak sorából, az egyházmegyei közgyűlés meghallgatásával az egyházkerületi közgyűlés állapítja meg ugy azonban, hogy egy egyházmegyében sem lehet egyik-egyik részről háromnál kevesebb tanácsbíró110). Ez tehát, annyit jelent, hogy a református egyházban az egyházmegyei bíróság taglétszáma csupán lefelé, vagyis az alsó határ irányában van megállapítva, következésképpen (elvileg semmi akadálya annak, hogy az egyházmegyei bíróság ez alsó határt meghaladóan felfelé tetszés szerinti nagyságban képeztessék. Az egyházmegyei és az egyházkerületi közgyűlés döntésétől függ, hogy a létszám felső határa több vagy kevesebb egyháztagot juttat ahhoz a helyzethez, hogy mint bíró az egyházmegye törvénykezési életében részt vehessen. Ez utóbbi körülmény egyben értékeli is a két hazai protestáns egyháznak az egyházmegyei bíróság létszámát illetően kifejezésre jutó törvényi rendelkezéseit. Mert egyfelől kétségtelen, hogy jogtechnikai szempontból az evangélikus egyház idézett törvényhelye sokkalinkább megfelel annak a követelménynek, hogy a bírói hatalmat gyakorló szerv zárt és határozott taglétszámmal alakíttassák, másfelől viszont a református egyház törvényei által választott egyházmegyei bíróság azzal, hogy taglétszámát felfelé elvileg korlátlan mértékben állapíthatja meg az erre illetékes egyházmegyei, illetőleg egyházkerületi közgyűlés, annak az ismételten hivatkozott protestáns egyházkormányzati tételnek tesz eleget, amely szerint a gyülekezeti elvből folyik, hogy az egyház bírói hatalmának gyakorlására elvileg minden egyháztag egyformán és egyenlően jogosult. A gyülekezeti elvet a református egyházi törvények etekintetben sokkalinkább megközelítik, mert az egyházmegyei bíróság taglétszámának felső határát az egyházmegyei, illetőleg egyházherületi közgyűlés döntésére bízva, elvileg a legtágabb lehetőséget nyújtják ahhoz, hogy az egyház bírói hatalmának gyakorlásába az egyháztagok bekapcsolódhassanak. 4. A megbízatás időtartama. — Az egyházmegyei bíróság hivatali idejének tartama az evangélikus egyházi törvények szerint hat esztendőben van megállapítva, azonban nem egységesen, mert a hat esztendőt csupán a bíróságnak fele része tölti ki teljesen, míg a másik fele három év elteltével kilép a bíróság kötelékéből. A református egyházi törvényekben erre vonatkozólag ismét más 109) Az evangélikus egyház legutóbbi zsinati munkálatait előkészítő bizottsági joganyagban az egyházmegyei törvényszék taglótszámának megállapításánál tizenkét bíróval találkozunk, azonban ezt a nagyobb bírói taglétszámot a zsinat nem tette magáévá. Lásd Kék füzet "VTL t. c. 5. $. első bekezdés. «o) Eef. egyházi törvények 1928. LU 100. első bekezdés. 85