Miskolci jogászélet, 1942 (18. évfolyam 4-10. szám)

1942 / 8. szám - A querela inofficiosi testamenti történeti kialakulásáról

A Krisztus utáni első században lépten-nyomon találkozunk görög eredetű szabályokkal a római jogban, így, miután akkor bukkant fel a", inofficiositás új fogalma a római jogban, alaposan tételezhető fel az, miszerint a görög jogból kölcsönözték a fogalmat, már t. i. azt, hogy fictiónálható egy épeszű emberről az ellenkezője azon célból, hogy bizonyos joghatások alkalmazhatók legyenek. Az őrültség fictioját tehát valószínűleg a görög jogból vette át a római jogtudomány, azonban — és ezt hangsúlyozni kell — nem magát az inofficiositás fogalmát kölcsönözte ki az attikai jogból a centumvirális. bíróság, hanem csupán azt a formát, azt a modalitást, amelynek a segítségével a kegyeletsértő végrendelet ellen fellépni lehetett. Maga az inofficiositás fogalma annyira specifikusan római, annyira magánviseli a római jogalkotó genius jellegét, hogy élesen megkülönböztethető más jogrendszerek — így a görög jognak — hasonló intézményeitől11). A kegyeletet sértő végrendeletek kérdésével foglalkozó jogi irodalomban megegyezők a nézetek, hogy a végrendeleti örökösödési jogban jelentős szerephez jutó inofficiositás fogalma, a nép legszélesebb rétegeinek jogi meggyőződéséből keletkezett és így csupán a római népből merített a centumvirális bíróság, amikor ítéleteiben érvényt szerzett ennek az életben újonnan felszínre kerülő jogelvnek12). Ezzel kapcsolatban felmerül és feleletet vár azon kérdés, hogy melyik időpontban keletkezett a római jogban a kegyeletet sértő végrendeletek megtámadásának perjogi eszköze: a querela inofficiosi testamenti. A felelet kétféle lehet aszerint, amint a quereláról, mint olyan perjogi eszközről beszélünk, amely a corpus jurisban körülírt, ott szabályozott Das Fragment ist dem Abschnitt entnommen welcher die Über•schrift trag: Testamentum. (Peri Diathékón méta Filofthonias.) was sich Varró unter dem Testamentum physikum gedacht hat, wird wohl nie mit Sicherheit festgestellt werden können; aber ich vermuthe, dass darunter ein Testament zu verstehen ist, worin die füzei Prozekontes zu Érben eingesetzt sind; und die Behauptung, dass die Griechen in Betreff dieses testamentum physikum, belliores seien als die Römer, würde sich dann darauf beziehen, dass die Griechen in viel weiterem Umfang eine querela inofficiosi testamenti zuliessen, als die Römer." 11) Míg M. Valerius Maximus (VII. 8. §. 2.) nem ismerte az insaniaval operáló praxist, addig L. Annaeus Seneca: De clementia ad Neronem Caesarem libri I. 14. így ír: num quid aliquis „sanus" filium a prima offensa exheredat. .. és Juvenalis Satyrae X. 232.-ben azt mondja, hogy: „sedomni Membrorum damno maior „dementia" quae ncc Nomina servorum nec vultum agnoscit amiéi. Cum quo praeterita coenavit nocte, nec illos Quos genuit, quos eduxit. Nam codice saevo Heredes vetat esse suos, bona tota feruntur Ad Phialen..." V. ö. Unzner o. cit. 6. lapjával. 12) Quintilianus (Instit. orator. V. 2.) világosan rámutat arra, hogy a római jogászok alkotása az inofficiositás fogalma: „iam praeiudiciorum vis omnis tribus in generibus versatur: rebus, quae aliquando ex paribus causis sunt iudicatae quae ad exempla rectius dicuntur: ut de rescissis patrum testamentis vei contra filios confirmatis". 119