Miskolci jogászélet, 1942 (18. évfolyam 4-10. szám)

1942 / 7. szám - Három büntetőjogi dolgozat. (Folytatás) A veszély fogalma a büntetőjogban

"valószínűség foka a veszély nagyságának a mértéke11). Tudományosan megalapozott mérték, azonban e tekintetben hiányzik12). Az ese^ tek, a jelentkező okozati összefüggés, láncolat elbírálásánál, minden-1 kor abból indulunk ki, hogy van bizonyos veszéllyel egybekötött helyzet, — továbbá, hogy más hasonló helyzetekben, mint amilyennek mi a fennforgót látjuk, az ilyen állapotokból jogsérelmek keletkeztek, illetve amennyiben azokat sikerült elhárítani, keletkezhettek volna13). A veszély nagysága, a jogsérelem bekövetkezhetőségének valószínűsége tehát kisebb vagy nagyobb lehet, fokozható; a veszély bekövetkezőségének nagysága nem a bekövetkezhetőség időpontja szempontjából, hanem egyesegyedül csak valószínűség szempontjából fog változni. A sértést előidéző körülmények, okok és feltételek sorában bekövetkező, esetleg csak kisebb jelentőségű eltolódás, a veszélyt fokozhatják, esetleg a jogsérelem bekövetkezését valóban előidézhetik. Szemben a Mill John Stuart14) által megalapozott feltételek egyenértékűségének okozati elméletével tehát inkább az ok-kiválasztás és pedig elsősorban a valószínű okság, az adekvát kauzalitás elméletével magyarázzák15) és építik fel leginkább a veszély fogalmát a büntetőjogban olyképpen, hogy azok a feltételek és körülmények, amelyek valószínűség szerint nem idézik elő az eredményt, veszélyteleneknek minősülnek, ellenben azok, amelyek a feltételek sokában okká válhatnak, a veszély előidézése szempontjából jelentőséggel bírnak. Bár akadt az elméletben olyan nézet16) is, amely a veszély fogalom jelentőségét a büntetőjogban kétségbe vonta, — a jelenben gyakorlati szempontok szükségessé teszik, hogy ne csak a már bekövetkezett sérelem, hanem a sérelem bekövetkezhetőségének előidézése, valószínűsége is büntetőjogi tilalmakkal meggátoltassék, hogy az ilyen 11) Erre mutat reá : Kisch, Über die verschiedene Bedeutung des "Wortes Gefahr ím Versicherungsrecht, Zeitschrift für die gesamte Versieherungswissenschaft, 17(1917.). évf., 490. old. 12) Lásd e tárgyban: Frank, Das Strafgesetzbuch für das Deutsches Reich, 11—14. kiad., Tübingen, 1915, 11. old., — Henckel, Der Gefahrbegriff im Strafrecht, Strafrechtliche Abhandlungen, 270. füzet, Breslau, 1930, 19. old., — Mayer, Max Ernst, Der allgemeine Teil des Deutschen Strafrechts, Heidelberg, 1915, 128. old., 18. jegyzet, — Olshausen, Kommentár zum Strafgesetzbuch für das Deutsche Reich, I. köt., Berlin, 1916, 222. old. 13) Ezekre utalt: Finger, Lehrbuch des Deutschen Strafrechts, I. köt., Berlin, 1904, 271. old. 14) Lásd: John Stuart Mill, System der deductiven und inductiven Logik, ford. J. Schiel, Braunschweig, 1877, I. rész, 407—408., II. rész, 44. x köv. old. 15) Lásd e tárgyban: Henckel, Der Gefahrbe griff im Strafrecht, Breslau, 1930, 32. old., — Hippel, Deutsches Strafrecht, n. köt., Berlin, 1930, 147. old.; ezzel szemben John Stuart Mill munkájának utóbb idézett helyével összefüggésben lásd még: Finger, Compendien des österreichréchen Rechts: Das Strafrecht, II. köt., Berlin, 1914, 162. s köv. old. 16) így Hertz, Das Unrecht und die allgemeinen Lehren des Strafrechts, I. köt., Hamburg, 1880, 73. old. 99