Miskolci jogászélet, 1942 (18. évfolyam 4-10. szám)

1942 / 6. szám - Három büntetőjogi dolgozat 1. [r.] A tényálladéki elemeknek megkülönböztetése különösképpen a normatív tényálladéki elemekről

aedilisek előtt ez időben tömegesen lefolyt uzsorások elleni büntetőeljárások47). Az eddigi kamattörvények hatálya csak a római polgárokra terjedt ki, tehát valamennyi törvényes rendelkezés szervi hibája volt az. hogy az azok hatálya alá nem tartozó személyek által kijátszhatók voltak; ezt kívánta orvosolni a lex Sempronia (R. al. u. 559.). E törvény az uzsorásokra vonatkozó római törvények hatályát kiterjeszti a rokon népekre (nomen Latinum) és a társnépekre (socii), s ezzel gátat vetett olyan visszaéléseknek, hogy a hitelezők latinusok, vagy a társnépekhez tartozó személyek bevonásával kössenek uzsorás szerződéseket48). A szövetséges háborúk után bekövetkezett nagy gazdasági válság újból felszínre hozta a régi kamattörvények érvényességének kérdését. A kamattörvények hatálya körül a hitelezők és adósok közt lefolyt nagyszabású vitáknak lett áldozata A. Semprxmius Asellio praetor, akit azon kísérlete miatt, hogy a régi kamattörvényeket eredeti hatályukba visszaállítsa, a hitelezők egy csoportja agyonvert. E viták végül is a lex Cornelia et Pompeia unciaria nevű törvényben jutnak — legalább is egyelőre — nyugvópontra (R. al. u. 665.)49). A Rómába érkezett idegen követek gazdasági kizsákmányolását kívánta megakadályozni egy nem sokkal utóbb életbeléptetett törvény, a lex Oabinia, mely megtiltotta, hogy e követeknek bárki is adjon kölcsön50). Róma alapítása után, a 705. évben az eladósodottak terheinek könynyítése végett két törvényt léptettek életbe. Az egyik a lex fJulia de pecuniis mutuis; ez a törvény a néppárt politikai nyomása alatt keletke. zett, s bár nem tett épen eleget annak a kívánságnak, hogy az állam teljes egészében engedje el az adósok tartozásait, mégis elrendelte, hogy a polgárháború alatt felszaporodott és a még hátralévő kamatok elengedendők, a már kifizetett kamatok összege pedig magából a tőkéből vonandó le51). Elrendelte továbbá azt is, hogy a hitelezők követelésük fejében az adós földbirtokát tartoznak elfogadii, s a birtok becsértéke szakértők (arbitrii) közbenjöttével állapítandó meg52). A másik törvény: a lex Júlia de modo credendi possidendique intra Italiam az arisztokrácia kamatszedési túlkapásait és az itáliai földbirtokok nagymérvű eladósodását akarta intézkedéseivel megakadályozni. E törvény a kölcsönösszeg nagyságát a tőkések Itáliában levő földbirtokai kiterjedésének függvényévé tette, amennyiben kimondta, hogy a tőkepénzesek csak az itáliai földbirtokaik arányában kölcsönözhetnek kamatra53). A két lex Júlia voltak az első törvények, amelyek jelentősebben könynyítettek az eladósodott lakosság helyzetén. De hathatósan szolgálták az eladósodottak helyzetének könnyítését az adósságtörlesztő bizottságok is, melyek már a XII. táblás törvény korában alakultak. Ezek: a lex Martia által említett triumviri mensarii és a P. Valerius Publicola és C. Martius Rutilius consulok által létesített collegium, a quinqueviri mensarii egy47) Billeter 153. I. 48) Helle 148. 1. Kübler 167. 1. Billeter 116. 1. 49) Hoffmann: Róni. jogt. 103. 1. 50) Bozóky: 280. 1. Helle 149. 1. 51) Hoffman: Rom. (jiogt. 103—104. 1. és Helle: 150. 1. 52) Törvényi datio in sokitum. 53) Tac. Ann. 6. 17. „Ad hoc senatus praescipsexat, duas quisque fenoris partes in agris per Italiam conlocarieí." 91