Miskolci jogászélet, 1942 (18. évfolyam 4-10. szám)

1942 / 6. szám - Három büntetőjogi dolgozat 1. [r.] A tényálladéki elemeknek megkülönböztetése különösképpen a normatív tényálladéki elemekről

egészíteni és csak aztán szolgálhatnak értékmérőül („wertgefüllte, — illetve wertausfüllbare vagy wertausíüllungsbedürftige"). Ismét egy másik csoportosítási kísérlettel találkozunk Schuppenies dolgozatában59). Ezek a csoportosításra irányuló törekvések az elméletben és irodalomban visszhangra alig találtak és inkább csak egyéni állásfoglalások jellegével bírnak. 6. Ellentétben azzal, amit az imént a normatív tényálladéki elemek csoportosításával kapcsolatban mondottunk, megállapítható, hogy Mayer M. E.-nek a normatív tényálladéki elemekre vonatkozó tételei átmentek a büntetőjog elméletével foglalkozóknak köztudatába és elfogadásra találtak; a részletek tekintetében, így például további csoportosításuk tekintetében is, azonban még sok megoldatlan kérdéssel találkozunk. A büntetőjogászok egy része a normatív tényálladéki elemekkel kapcsolatban attól tart, hogy amennyiben elfogadjuk őket, ez egykönnyen a tényálladékok lazulására és közvetve jogbizonytalanságra vezethet60). Viszont nagyon találóan utal Keller61) arra, hogy éppen ennek az elkerülése végett van szükségünk nagyon jó és felelősségük tudatában álló bírákra; mentül nagyobb a bírónak adott hatalom, annál nagyobbnak is kell lennie a belé vetett bizalomnak. Hacker Ervin dr. (Folytatjuk) Kamat a római jogban ^ (Folytatás) Minden kétséget kizáróan megállapítható azonban, hogy a lex Genueia, valamint a hasonló tartalmú későbbi törvények holt törvények voltak, amennyiben szembehelyezkedtek a gazdasági élet törvényszerűségeivel, s ezért hatályuk időbelileg igen korlátozott lehetett csak. Valójában tehát a lex Genueia nem érte el célját: azt, hogy az uzsoráskodást letörje. A törvény rövid hatálybanléte alatt a törvényt megelőzőleg adott kölcsönök tovább kamatoztak és mintán a gazdasági szükségszerűség lehetetlenné tette a törvény további érvényesülését, a hitelezők tőkéiket ismét uzsorakamatok mellett kapták vissza. Utal erre a megállapításra az a tény is, hogy nem sokkal a törvény hatálybalépte után Cato, mint Sardinia propraetora az uzsorásokat a szigetről kiűzte46); utalnak azonban rá az 55>) Sehuppenies, Die Revisibilitát der normativen Tatbestandsmerkmale, Würzburg, 1934, 12. s köv. old. 60) Erre mutat reá Hedemann, Die Flucht in die Generalklauseln, Tübingen, 1933, 33. old. 61) Keller, Generalklauseln im Strafrecht? Berlin, 1935, 51. old. 4e) Liv. 32. 27. 4. , |(i | , j I. j ' 90