Miskolci jogászélet, 1942 (18. évfolyam 4-10. szám)

1942 / 6. szám - Három büntetőjogi dolgozat 1. [r.] A tényálladéki elemeknek megkülönböztetése különösképpen a normatív tényálladéki elemekről

Tagadhatatlan azonban az is, hogy az ilyen eljárás mellett meg van a lehetősége annak, hogy a bírói szubjektivizmus, a bírónak egyéni nézete a bíráskodásban jobban érvényesülhessen, hogy a bírónak egyéni értékítélete szélesebb keretekben szóhoz juthasson. 4. További kérdés, hogy milyen mértékben jusson szóhoz a normatív tényálladéki elemek keretében a bírónak egyéni értékítélete. Hézag nélküli jogrendszert a mai viszonyok közt nem igen találunk. Helyesen felépített jogrendszer viszont bizonyos alapelveket, kardinális tételeket tesz magáévá és tükröztet vissza. Amikor tehát a jogrendszer hézagainak a kitöltéséről van szó, ezen munka közben természetszerűen elsősorban a jogrendszer alapvető gondolataiban kell útmutatást keresni. Arra, hogy a hézagok kitöltésénél, tehát a normatív tételek kiegészítésénél is, elsősorban a jogrendszer alapvető tételeiből kell meríteni, talán felesleges utalni, és hogy e tekintetben az általános alapelvek és a részletintézkedések közt ellentételek nem keletkezhetnek, talán felesleges kiemelni. Tehát a bírónak a normatív elemek kitöltésénél végzendő értékmérő munkájánál a jogrendszer alapgondolatait szorgosan felkutatni és figyelembe kell venni. A jogrendszerek általános értékmérő megállapításainak akkor is érvényesülniük kell, amidőn a bíró a normatív tényálladéki elemeket kitölti, kiépíti értékmegállapításai által. A normatív tényálladéki elemek hiányainak magyarázat által való kitöltésénél kell, hogy a magyarázatnak általános szabályai is érvényesüljenek és feltétlenül elkerülendő, hogy ez analógiára vezessen, már csak azért is, mert ez a Nullum crimen sine lege, nulla poena sine lege — elvvel állana szöges ellentétben. 5. A normatív tényálladéki elemekkel kapcsolatban találkozunk olyan törekvésekkel, amelyek megkísérlik a különféle normatív tényálladéki elemeket csoportokba osztani és sorakoztatni és az egyes csoportokra nézve közös tulajdonságokat megállapítani. Néhány példára akarnánk e tekintetben utalni! Mezger57) megkülönböztet a normatív tényálladéki elemek közt olyanokat, amelyek kognitív megítélést igényelnek, amelyet a bíró érzékei segítségével bírál el, továbbá amelyek jogi értékelést igényelnek, végül olyanokat, amelyeket a bíró a kultúra eredményei és alapelvei segítségével bírál el („kulturelle Bewertung"). Wolf58) megkülönböztet olyanokat, amelyek értékmérésre már alkalmasak, illetve olyanokat, amelyeket e célra még csak ki kell ben egy alsóbbfokú bíróság összes bírái a felvetett kérdésben nem tudnak egyhangúan valamely megállapodásra jutni, úgy kötelesek az ügy iratait a felsőbb bírósághoz felterjeszteni, amelynél azután a többség véleménye már eldönti a felvetett problémát. Lásd: Bauer, Róbert, Irland, Berlin, 1941, 62. old. 57) Mezger, Strafrecht, München, 1933, 191—192. old.; hosszasabban kifejti tételeit: Vom Smn der strafrechtlichen Tatbestande, Berlin, 1926, című dolgozatában. 5S) Wolf, Die Typen der Tatbestandsmássigkeit, Breslau, 1931, 59. s köv. old. 89