Miskolci jogászélet, 1942 (18. évfolyam 4-10. szám)

1942 / 6. szám - Három büntetőjogi dolgozat 1. [r.] A tényálladéki elemeknek megkülönböztetése különösképpen a normatív tényálladéki elemekről

írására szorítkozó tényálladéki elemek is elég sokszor alkalmat ad­nak ilyen, normatív munkát is involváló kérdések eldöntésére50). Ugyanezen irók közt51), de még kívülük is akad52) olyan, aki azt vitatja, hogy a normatív tényálladéki elemek fogalmának legszélsősé­gesebb kiterjesztése esetén is még mindig akadnak olyan tényálladéki elemek, amelyek nem a jogellenesség szempontjából, hanem merőben ténymegállapítás, eredmény szempontjából bírnak jelentőséggel, to­vábbá, hogy azok közt a látszólag normatív jelentőséggel is bíró tény­álladéki elemek közt akad sok olyan, amely már csak azért sem ad a bírónak alkalmat értékmérő megállapításokra, mert hiszen olyan közkeletű fogalmakkal dolgoznak (mint például az idegen dolog, Btk. 355. §., vagy közhivatalnok, Btk. 461. és köv. §-ai), melyek teljesen ki vannak alakítva s így a bírónak nem igen akad alkalma normatív tevékenységre. Ezek az érvelések és állásfoglalások azonban — szerintünk is el­fogadhatóan — csak a deskriptív tényálladéki elemek léte mellett szólnak, anélkül azonban, hogy kérdésessé tennék és érintenék a normatív tényálladéki elemek létét. 2. A normatív tényálladéki elemek fogalmának kiterjesztése mel­lett szóló az az érvelés, hogy minden tényálladéki elem normatív jel­leggel bír, a fentiek szerint tehát nem mondható helytállónak; így el kell ismerni a normatív jellegű tényálladéki elemek mellett még más, deskriptív jellegű elemek létezését is. A normatív tényálladéki elemek fogalmának szüksége mellett szól az is, hogy tényleg számos tényálladékban találunk olyan eleme­ket, amelyek nem tények megállapítására, hanem ezekből levonandó értékítéletek kialakítására irányulnak. Az értékítélet ilyenkor szem­beállít két: egy képzeleti emberi magatartást, amely a szabályoknak megfelelne és egy másik, a konkrét tényekből megismerhető, rendsze­rint tettesi magatartást, amely felett ítéletet kell a bírónak mondania. A bíró ez utóbbit értékeli és pedig elsősorban a fennálló jogszabályok értelmében; amennyiben pedig ezek, az ú. n. normatív tényálladéki elemek, a reájuk vonatkozó tételek tartalmilag kiegészítendők volná­nak, úgy ezt a rendelkezésre álló, útbaigazításul szolgáló jogi és egyéb tartalmú alapelvek segítségével megteszi. Vannak esetek, amikor a bíró nem zárkózhatik el az értékelő, a normatív tevékenység elől, a rendelkezésre álló szabályok nem elegendőd az eset értékelésére, vagy pedig az igazság és az ítélet helyesebb alakítása teszik szüksé­gessé, hogy az illető inkább átalánosságban tartott szabály kiegészít­tessék. Normatív elemek nem képzelhetők el a bírónak a jogszabályo­kat kiegészítő, normatív tevékenysége nélkül. Nevüket alkalmasint onnan nyerték, hogy kialakításuknál rendszerint a jogban vagy más szabályozó tételekben található normokra utalnak. 50) Utalunk e tárgyban a következőkre: Gerland, Deutsches Straf­recht, Berlin, 1932, 62. old. 1. jegyzet, — Mayer, M. E., Der allgemeine Teil des Deutschen Strafrechts, Heidelberg, 1915, 182—183. old., — Mezger, Strafreeht, Ein Lehrbuch, München, 1933, 190. old. 18. jegyzet. 51) 'Mayer M. E. az imént jelzett művében, 183. old. 52) Zimmerl, Aufbau des Strafrechtssystems, Tübingen, 1930, 61. old. 87

Next

/
Thumbnails
Contents