Miskolci jogászélet, 1942 (18. évfolyam 4-10. szám)

1942 / 6. szám - Három büntetőjogi dolgozat 1. [r.] A tényálladéki elemeknek megkülönböztetése különösképpen a normatív tényálladéki elemekről

emberi magatartást és cselekményt; tehát a lényeget nézve, szembeállíthatók deskriptív és normatív tényálladéki elemek. A deskriptív tényálladéki elemeknek jelentősége kitűnik abból is, hogy a büntetőtörvények szakaszai mindenkor folyamatok, cselekmények leírásából indulnak ki. Az egyes elbírálandó tényálladéki elemek legtöbbjénél a bíró munkájának súlypontja vagy az egyik vagy a másik müvelelten fekszik, vagy főképpen észlel, felismer stb., - vagy értékel és e közben esetleg akár a törvényhozás vagy esetleg más erre hivatott szerv által lefektetett értékmérők alapján, amelyeket esetleg a saját meggyőződése alapján a törvényi útmutatások betartása mellett még kiegészít és a szükséges tartalommal kitölt, — értékel, felmér, tehát normatív munkát is végez és normatív jellegű elemek is szerephez jutnak. A gyakorlati élet is azt mutatja, hogy a bíró ítélkezése során kétféle munkát végez, részben tényeket megállapít, a deskriptív elemek segítségével kognitív munkát végez, felismer, — illetve értékel és e közben normákat többnyire csak kiegészít1, tehát normatív munkát is végez. Tagadhatatlanul lesznek eseltek, ahol a bírónak kétféle munkája egymásba folyik, de ezek a ritka esetek nem változtatnak a lényegen, azon, hogy a tényálladéki elemeknek nagy tömege vagy deskriptív, vagy pedig normatív jelleggel bír. Hiszen még azok az elméleti írók is, akik a szétválasztás ellen szólalnak fel, mint például Class47), Hofmann48), iWolf49) elismerik, hogy őket állásfoglalásukban, tehát a több csoport megkülönböztetésének az elvetésében az is befolyásolta, hogy a tényálladéki elemek csoportjainak elhatárolásánál számottevő nehézségek jelentkezhetnek. Az, hogy a tényálladéki elemek közt egyesek a tényálladék külvilági, mások viszont a bűntettes lelki életében, lelki mozzanatokként jutnak szerephez, a büncselekményfogalom mai struktúrája mellett indokolásra nem szorul; folyományként indokolt egyrészt külső vagy objektív, — másrészt meg belső vagy alanyi vagy szubjektív tényálladéki elemeknek a megkülönböztetése és szembeállítása. n. 1. A normatív tényálladéki elemekre vonatkozó vizsgálódások során még a következő részletkérdések vetődtek fel. Azon kutatók közt, akik vizsgálták a deskriptív és normatív tényálladéki elemek szétválasztása kérdését és az elhatárolásuknál mutatkozó nehézségeket, többen utalnak arra, hogy a deskriptív tényálladéki elemek is normatív gondolatokat tartalmaznak és értékmegállapító jelentőséggel bírhatnak (mint például az idegen dolog, Btk. 333. §.), továbbá arra is, hogy még ez utóbbiak közit is kevés van, amely ne szorulna továbbfejlesztésre (például levél, Btk. 200., 327. §.; a levelezőlap ne tartozzék ide?); ezek reámutatnak arra is, hogy még a látszólag merőben éppen csak reális állapotok és helyzetek le47) Class, Grenzen des Tatbestandes, Breslau, 1933, 164., 166. old. 48) Hofmann, Die normativen Elemente des besonderen und allgemeinen Tatbestandes im Strafrecht, Breslau, 1930, 10. old. 4,9) Wolf, Erik, Strafrechtliche Schuldlehre, Mannheim, 1928, 79. old., itt 7. jegyzet is! 86