Miskolci jogászélet, 1942 (18. évfolyam 4-10. szám)

1942 / 6. szám - Három büntetőjogi dolgozat 1. [r.] A tényálladéki elemeknek megkülönböztetése különösképpen a normatív tényálladéki elemekről

Végezetül ismét egy másik csoportja az irodalmi állásfoglalásoknak azt vitatja, hogy az összes tényálladéki elemek egyidejűleg úgy kognitiv, mint normativ jelleggel bírnak, hogy jellegük nem egyoldalú, hanem együttesen kognitiv és normativ jelleggel bírnak; ezen írók csoportjába tartoznak Class41), Hohenleitner42) és Radbruch43). Érvelésük az, hogy a tényálladék elbírálásánál minden egyes tényálladéki elem vizsgálatánál a bíró szükségképpen úgy kognitiv, mint értékmérő munkát végez, hogy az egyes elemek együttesen deskriptív és normativ jelleggel bírnak; nincsen olyan tényálladéki elem, amely kizárólag csak ilyen vagy csak olyan jelleggel bírna; tehát lehetetlen a kérdéses megkülönböztetés és deskriptív és normativ tényálladéki elemeknek a szembeállítása. Az ilyen szembeállítás legfeljebb elméletileg volna elképzelhető, de a gyakorlat minden egyes eset elbírálásánál reácáfol az ilyen elméleti elképzelésekre és azt bizonyítja, hogy a gyakorlati bíráskodásban a bíró minden egyes esetben tényeket megállapít és a normák szemszögéből értékel; ez a két művelet ugyan gyakran nem választható el, de gyakorlatilag egyik sem nélkülözhető. A tényálladéki elemek analyzise során még egyéb megkülönböztetésekkel is találkozunk. Például Angyal44) megkülönböztet általános és különös tényálladéki elemeket a szerint, amint azok minden tényálladékban bent vannak (a bűncselekmény tárgya, a tevékenység), — illetve csak egyes tényálladékok sajátosságát képezik (mint fondorlat, fegyver). Mezger45) viszont a most iménlt említett megkülönböztetésen és csoportosításon felül és ezt sok tekintetben túlságosan mesterkélten továbbfejlesztve és elaprózva még a normativ tényálladéki elemek sorában is további megkülönböztetéseket tesz, amely utóbbiakat alább a normativ elemek megtárgyalásával kapcsolatosan majd még érinteni fogunk. 3. Annak felemlítése mellett, hogy a problémával foglalkozó írók között akad olyan46) is, aki a tényálladéki elemek csoportosítása és jellege tekintetében kifejezett állásfoglalástól tartózkodik, szerintük a tényálladéki elemek megosztásának alapját természetszerűen azok lényege képezheti csak; hogy e közben kevésbbé fontos szempontok háttérbe szorulnak, természetes. A tényálladéki elemek lényegét és jellegét nézve, észlelésük és elbírálásuk során a bíró kétféle munkát végez, észlel, felismer, kognitiv munkáti végez, illetve értékeli az elbírálandó 41) Class, Grenzen des Tatbestandes, Breslau, 1933, 165. old. 42) Hohenleitner, Werturteil und Tatsbestand, Breslau, 1933, 29. old. 43) Radbruch, Zur Systematik der Verbrechenslehre, Festgabe für Reinhard Frank, I. köt., Tübingen, 1930, 166. old. 44) Angyal, A magyar büntetőjog tankönyve, 3. kiad., Budapest, 1920, 82. old. 45) Mezger, Strafrecht, Ein Lehrbuch, München, 1933, 192. old., — Vom Sinn der strafrechtlichen Tatbestánde, Berlin, 1926, főként 13. s köv. old. 46) Ezek közt volna felemlítendő: Maurach, Volksethik und Strafrecht, Berlin, 1934, 13. old., — Schwinge, Teleologische Begriffsbildung im Strafrecht, Bonn, 1930, több helyen, így 19. oldalon is! 85