Miskolci jogászélet, 1942 (18. évfolyam 4-10. szám)

1942 / 6. szám - Három büntetőjogi dolgozat 1. [r.] A tényálladéki elemeknek megkülönböztetése különösképpen a normatív tényálladéki elemekről

lentkezett tényállás által a kérdéses tényálladéki elemek megvalósulást találtak-e, ezt a feladatát csak akkor tudja megoldani, ha megelőzőleg a szóba jövő jogi szabályozásokat, de a tényeket is tisztázta, megismerte, tehát lényegileg kognitiv munkát végez. A tények és az ítélet nem állanak egymással közvetlenül szemben és kapcsolatban, hanem közébük ékelődnek a jogrendszer normái, a bíró — Rittler szerint — ilyen esetekben lényegileg megismerésre törekedik, kognitiv munkát végez; azonban nem a bíró az, aki értékelésre hivatott, csak közreműködik ez értékelés műveletében, amelyet lényegileg az erkölcs, a társadalom összessége, a törvényhozás, stb. végez el bizonyos magatartást illetőleg és gyakorlatilag érvényt szerez az erkölcsnek, a társadalom stb. értékítéletének. Az elméleti íróknak egy másik tábora viszont azt a nézetet vallja magáénak, hogy az összes tényálladéki elemek mind, kivétel nélkül, kizárólagosan normatív jelleggel bírnak; ezt a felfogást képviselik Brus H.34), Hofmann35), Mezger36), Schafístein37), Schmidt Eberhard38), Schuppenies39) és -AVolf40). Felfogásukat a következő érveléssel támasztják alá. A büntetőjog és a büntetőjogtudomány értékelésre hivatott tudomány, tehát minden megállapításában értékelést végez, aminek folytán a szóba jövő fogalmakat nem lehet olyképpen szétválasztani, amelyeknél a bíró csak megállapítást tesz, de értékeléstől eltekint. A bíró az ítélkezés gondolatműveletében mindenkoron értékelést, és pedig főként ilyen értékelő munkát végez, Minthogy — szerintük — értékelés nélkül döntés nem képzelhető el, ezért más, mint normatív jellegű tényálladéki elem el sem képzelhető. Érvelésükkel szemben joggal felhozható azonban, hogy vannak esetek, amidőn az értékelés momentuma teljesen háttérbe szorul és a bíró majdnem kizárólag csak megállapításra szorítkozik (például: hogy sértett halála bekövetkezett, Btk. 306. §.). A vita súlypontja itt egyeseknél inkább csak az értékelés mérvében keresendő, ennek a minimuma mint megkülönböztetési alap azonban nem lévén megállapítható és lévén esetek, amidőn a bíró „normatív" tevékenysége esetleg teljesen elesik, ezen az alapon nem dönthető meg a deskriptív tényálladéki elemek léte és az őket elismerő elméleti álláspont. 34) Bruns H., Kritik der Lehre vom Tatbestand, Bonn, 1932, 42. old. 35) Hofmann, Die normativen Elemente des besonderen und allgemeinen Tatbestandes im Strafrecht, Breslau, 1930, 14. old. 36) Mezger, Strafrecht. Ein Lehrbuch, 2. kiad., München, 1933, 191. old. De lásd különösen e tárgyban írt dolgozatát: Mezger, Vom Sinn der strafrechtlichen Tatbestánde, Berlin, 1926, különösen 41. old. 37) Schaffstein, Zur Problematik des teleologischen Begriffsbildung im Strafrecht, Leipzig, 1934, 5—6., 22. old. ,38) Schmidt, Eberhard, Lehrbuch des Deutschen Strafrechts, Berlin, 1932, 182—183. old. 39) Schuppenies, Die Revisibilitát der normativen Tatbestandsmerkmale, Würzburg, 1834, 12. old. 40) Wolf, Erik, Strafrechtliche Schuldlehre, Mannheim, 1928, 79. old. 7. jegyzet és 111. old. — Die Typen der Tatbestandsmássigkeit, Breslau, 1931, 59. old. 84