Miskolci jogászélet, 1942 (18. évfolyam 4-10. szám)

1942 / 5. szám - Kamat a római jogban

3. A kamat a római történelemben és jogtörténeíben A kamat az a jogintézmény, mely már Róma történetének kezdetén sok esetben mozgatója volt >az eseményeknek, s a kamat; történőbe hűen tükrözi az egyes római társadalmi osztályok gazdasági függetlenségért vívott küzdelmernek történetét. A római jogtörténészek többsége azon a nézeten van, hogy a XII. táblás törvény előtt kamatkorlátozó rendelkezések és jogszabályok ismeretlenek voltak Rómában. Nyilvánvalólag ezt haszinálták ki az élelmes patríciusok, akik egyben a vagyonos osztályt, a pénzarisztoknálciát képviselték, hogy már a királykor vége felé tőkéjükét és más ingó vagyonukat magas kamattra adták ki az anyagi nehézségekkel küzdő plebsnek. A királyok alatt azonban még tűrhetőbb volt a plebeiusok helyzete, amennyiben az uralkodók a, patríciusok hatalmi túlkapásait a plebsre támaszkodva próbálták allelnisúlyozni, s így gátat vethettek annak, hogy a patrícius^ osztály anyagilag teljesen kizsákmányolhassa a köznépet. Tarquinius Superbus halála Után azonban a patríciusok zsarnoksága teljesen kiszorította a plebset a közügyek intézéséből, s így nem vo.lt' többé mód arra, hogy jogaiknak érvényt szerezhessmiek. Az adóterhek egyre növekedtek, s a plebs, hogy kötelezettségeinek eleget tudjon tenni, magas kamatokra kölesönt vett. fel a patríciusoktól. Az időközben a plefos számára kierőszakolt néptríbuni (tríbunus plebis) méltóság, majd Menenius Agrippának a seuatus. inievében tett ligérete, hogy a teljesen fizetésképtelen adósok tartozásai elengeidtetinek, nem könnyítették meg lényegesen a plebs helyzetiét, mert a patríciusok a tett ígéreteket alig váltották be.23) A plebs helyzete tűrhetővé csak akkor vált, amikor hosszas halogatás után végre írásba foglalták az addig érvényben! levő jogszabályokat, s az írott törvény, melyet a fórumon a tizenkét táblán közzétettek, véget vetett a jogbizonyalanságnak. A jogszolgáltatás ugyanis eddig a patríciusok, illetőleg a ponitáfexek kezében volt, s ők úgy magyarázták adott esetben az érvényben levő, de írásba nem foglalt jogszabályokat, hogy a gazdaságilag erősebb felet, a patríciust aínjyagi sérelem,ne érje. A XII. tábláts törvénynek az uzsora ellen hozott és mindenki által a fórumon olvasható szigorú rendelkezései a részrehajló jogmagyarázatot most már kdzáiták, a kölcsönszerződésekkel ós: a kamatszedésseír' kapcsolalbos visszaélések azonban ezután sem szűntek meg, s a kamatkorlátozással és a visszaélések megszüntetésével foglalkozó törvények és más jogszabályok egész sora bizonyítja, hogy az államhatalomnak az uzsora elleni küzdelme az egész római történelmen végigvonul. A kamiaitjogi viszonyokra vonatkozó római jogszabályok leginkább kamatszedési tilalmakkal, általában a kamatlábak nagyságának korlátozásával foglalkoznak, s ezért a kamatnak, mi/nt római jogintézménynek története a legszorosabb összefüggésben van azokkal a változásokkal, melyek idők folyamán, törvényes rendelkezések folytán a kamatlábak nagysága tekintetében beállottak, miért is legcélszerűbb e jogintézmény történetét! a változások, szem előtt tartásával ko^ szakokra osztaln|i. A fentiek figyelembevételével a kamat intézményének történetében az alábbi korszakokat különböztethetjük meg: I. A XII. táblás törvényt megelőző korszak. II. A XII. táblás törvény kora. III. A 407. évi (Róma alapítása után) rogatio tribunicia kora. IV. A Justinianus előtti császárkor. V. A Justinialnais-féle törvényhozás kora, VI. A római jog és a kánonjog küzdelmének kora. 23) Helle: II. füzet. 126. 1. 76