Miskolci jogászélet, 1942 (18. évfolyam 4-10. szám)

1942 / 5. szám - Az orvosi felelősségről és műhibákról

Az orvosi felelősségről és műhibákról 1. Csak a közelmúltban játszódott le egy tragédia, melyre a világégés közepette is fokozott mértékben felfigyelt a 'közvélemény1). Az ilyen esetek számtalan emberben felvetik a kérdést: tulajdonképpen hogyan és mennyiben felelős az orvos? Ugyanis a 'szenvedő emberiség eszményi lelkiismeretességet, bölcs előrelátást, szinte apostoli kötelességtudást vár orvosától. Ha pedig az orvos a tehetetlenül vergődőt veszni hagyja, akkor nemcsak a szerencsétlenül elhunyt hozzátartozóknak okoz fájdalmat, hanem sebet üt és megdöbbenést támaszt. A bíráknak ilyen nehéz esetek közepette is pártatlan és igazságos ítéletet kell hozniok. Éppen mivel a bíró helyzete ilyenkor különösen nehéz, szükségesnek tartom először egy fontos kérdés tisztázását: Hivatottak-e a jogászok az orvos felelőssége, valamint hivatásának gyakorlata közben elkövetett hibák felett, akkor is, ha az a Büntető Törvénykönyv szabályaiba ütközik, véleményt mondani, illetőleg ítéletet hozni? Ugyanis számos orvosprofesszor annak a nézetének adott kifejezést, hogy sokkal kívánatosabb volna, ha az orvosok hivatásából eredő bűncselekmények felett nem jogászok, hanem egy orvosokból alakult fórum döntene. Szerintük ugyanis az ügy nagy szakavatottságot követe! és bár ilyen esetekben a bíróság mindig köteles törvényszéki, vagy más szakorvost meghallgatni, mégis az érdemleges döntést a bíróság — tehát mondhatnók1 orvosilag laikus emberek hozzák. A mostani helyzet — mely valószínű nagyon sokáig így is marad — nézetem szerint teljesen helyes. Ugyanis a bíró — bár a szakorvos véleményét meghallgatja és ezáltal orvostani területen érvényes* szabályokat a büntető törvénykönyv szellemével és a maga meggyőződésével összeméri és ezen összehasonlítás alapján szemléli, hogy vájjon lehet-e az orvos, jogellenes ténykedésére és mulasztására követkéz, tetni, mégis csak a puszta tényeket mérlegeli és így igyekszik tárgyilagos ítéletet hozni. Az igazságot pedig sokkal hamarább megtalálhatja az, aki mentes minden előítélettől és elfogultságtól. Már pedig egyik orvos a másikkal szembeni ezektől nem igen mentes, hiszen, ha jól megfigyeljük, az egyes orvosi iskolák épp oly hévvel támadják egymást, mint a vallási szekták. Az 1936. évi I. te, mely az orvosi rendtartásról szól, 36. §-ban azt mondja: „Az orvos büntetőjogi és magánjogi felelősségére az általános jogszabályok az irányadók." Bár a tapasztalat azt mutatja, hogy a legtöbb tudományban — így elsősorban az orvosi tudományban is — nincs és nem is lehet általános, minden időre és minden alkalomra érvényes szabályt felállítani — ennek megfelelően tehát az orvosi felelősséget az általános szabályok szerint mérni és megítélni nem lehet — mégis mivel törvényeink így intézkednek, fontos tehát annak a megállax) Mádi Kovács Judit esetére gondolunk itt. 65