Miskolci jogászélet, 1942 (18. évfolyam 4-10. szám)

1942 / 4. szám - A magyarországi evangélikus egyházfelügyelői intézmény eredete és egyházjogi jelentősége (Folytatás.)

magyarországi evangélikus egyházfelügyelői intézmény eredele és egyházjogi jelentősége. A legutóbbi zsinaton nem kérték az eltörlést, hanem az egyenlő liaíáskörü egyetemes püspökség felállítása érdekében fáradoztak az egyháziak16). A zsinat azonban minden változtatás nélkül vette át az E. A.-nak az egyetemes felügyelőre vonatkozó rendelkezéseit s csupán annyiban biztosított az egyházi elemnek fokozottabb jogokat, hogy a hivatalára nézve legidősebb püspököt felruházta az egyetemes egyház lelki életének egyetemes irányításának jogával, továbbá az egyházmegyénél és kerületnél a világiaknak az egyház közigazgatásából subsidionarius szerepet juttatott. A zsinat feltétlenül helyesen járt el akkor, amikor a fennálló jogállapot megváltoztatása elől elzárkózott, továbbra is fenntartotta az egyetemes felügyelői inézményt s eredeti jogkörét meghagyta. Érdemes a feljegyzésre, hogy az egyetemes felügyelői tisztség jogainak megszorítását célzó zsinati tárgyalások alkalmával Radvánszky Albert br. egyetemes felügyelő tisztségének védelmére nem szállt síkra, sőt teljesen tartózkodott minden véleménynyilvánítástól, hogy a zsinat teljesen befolyásmentesen foglalhasson állást a jogkörcsonkítás kérdésében17). Nem a véletlen szeszélye, hogy az egyetemes felügyelői tisztség révén az evangélikus egyház életébe világi férfiak milyen fontos szerepkörrel kapcsolódnak be, hanem az ev. egyházalkotmány történeti fejlődése hozta ezt magával. Az evangélikus egyetemes felügyelői intézmény mélyen belegyökeredzett az ev. egyházalkotmány szellemébe s megszüntetése alapjaiban rendítené meg az egyház alkotmányát. Jfc) Zsedény: Béla dr.: Az alkotmány főkéidései az ev. zsinaton. — Miskolci Jogászélet, XIII. évi'. 4—5. d. és Kiss Antal i. m. 154—155. L 17) „Amikor a zsinaton az egyetemes felügyelői tisztség jogainak megszorítását célzó, kétségkívül ugyancsak egyházszeretetből fakadt elgondolás ismételten íelvetődött, — mondja az eg3^etemes felügyelő 1937. évi egyetemes közgyűlés: megnyitójában —, tudatában voltam annak:, hogy általam tanúsított reserváltság sokak előtt feltűnő és érthetetlen lehet. Ügy éreztem azonban, hogy míg, egyrészt a jogmegszorítást nem szabad előmozdítanom, másrészt kerülnöm kell még a látszatát is annak, mintha az álsértett hiúság, vagy hatalmi törekvés vezetne. Előre is megnyugodtam a zsinat befolyásmentes döntésében, amelyről örömmel állapíthatom meg, hogy a legjobb megoldást találta, meg, amikor a régi allkotmány rendelkezéseinek és a szóbanforgó javaslat intencióinak összhangba hozásával az egyetemes felügyelői jogkör érintetlenül hagyása mellett az egyház lelki irányítását az erre leghivatottabb kézbe tette le." (Folytatás.) 53