Miskolci jogászélet, 1942 (18. évfolyam 4-10. szám)

1942 / 4. szám - Több veszélyes üzem által okozott kár

esetben életveszélyes lehet. így az álló kocsi életveszélyessége csak ritkán kép­zelhető el. 3. Ha ugyanazért a vétlenül okozott kárért több üzemet terhel harmadik sze­mélyek irányában a felelősség, ezek a károsult irányában egyetemlegesen felel­nek. (1744. §.) Nem rendelkezik a Mtj. a tekintetben, hogy több vétlen károkozó esetén a károkozók egymás közt miként felelősek. Leghelyesebbnek látszik az a megoldás, hogy a károkozásban való részvétel és életveszélyesség arányában a bíróság a méltányosság szerint döntsön. Ezen rövid figyelmeztetésnek is az a tanulsága, hogy a kártérítés alapelveinek mai tisztátalansága mellet nagyon aggályos a merev kodifikáció. A jó jogszabálynak következményei sohasem ütközhetnek össze a nép jogi meggyőződésével, az elemi jogérzettel. Hogy ezt elkerülhessük, a kártérítés meg­állapításánál nagyobb szabad kezet kell adni a bírónak, aki az adott esetet minden izében kivizsgálja,s a jogeset „egyéniségéhez'' hozzásimulva a méltányos­ság szerint dönt. Igen nagy baj az a merev különbségtétel, melyet jogrendszerünk a vétkes és vétlen felelősség között tesz. A döntő súlyt pedig nem a. „vétkesség" fokára kel­lene helyezni, hanem a károkozásra. Az alanyi bűnösség fogalmát végkép száműzni kell a büntetőjog területére, mert az életét vesztett károsultnak a kár szem­pontjából közömbös, hogy ezt a kárt milyen fokú vétkességei okozták és hogy egyáltalában vétkesen, vagy veszélyes üzemmel okozták-e. És mégis a vétlen fele­lősség eseteiben, főleg a méltányos károknál mai magánjogunk úgy is olyan szűk­markúan adja a kártérítést, mintha nem a sértett jogrend helyreállításaként, ha nem merő szánalomból ajándékozná. Csongor Barna dr. 52

Next

/
Thumbnails
Contents