Miskolci jogászélet, 1942 (18. évfolyam 4-10. szám)

1942 / 10. szám - A magyarhoni evangélikus egyetemes egyház alapítványügyi jogszabályai

lyek hozzájuk az alapítványi hatóságoktól évenként betérj esztendők — az illetékes egyházmegyei, egyházkerületi, illetve egyetemes prezsbiterium elé két példányban, amelyek egyik az egyetemes alapítványi bizottsághoz terjesztendő s az alapítványi számadások — kívánatra — a kormányhatósághoz is f eltérj esztendők. Az utolsó cím alatt foglalt átmeneti intézkedések (32—35. §§.) az alapítványi bizottságok teendőiről, nyilvántartások foganatosításáról s a .szabályrendeletben foglalt határozatok végrehajtásáról rendelkeznek. Mint már külön intézkedést kell megemlítenünk azt a rendelkezést, amely az eddig elértéktelenedett alapítványokról szól. Azok az alapítványok, amelyek 1926 január előtti időpontban keletkeztek s tőkevagyonuk készpénzben vagy értékpapírokban vétetett alapítványi kezelés alá, abban az esetben, ha elértéktelenedés folytán értékük tíz pengőt nem ér •el, egy tételben mint „a pénz elértéktelenedése folytán megsemmisült alapítványok" állítandók be az elszámolási kimutatásokba. Ezzel a megsemmisítési eljárás, amelyet különben a szabályrendelet előír, kiküszöbölhetővé vált s csupán külön jegyzékbe foglalásukat írja elő a szabályrendelet. A szabályzat függelékében az alapítvány, alap és fenntartási öröktöke közti különbséget, alapítólevelek és betétívek mintáját, törzskönyvi és számítási mintákat is találunk. * Állapítsuk meg az elmondottak alapján az egyházi alapítvány fogalmát és jogi lételének kellékeit, a következőkben: Az egyházi alapítványhoz megkívántatik az írásba (alapítólevélbe) foglalt alapító rendelkezés, annak az alapítványi hatóság által történt elfogadása és az alapítványi bizottsági jóváhagyása, szükséges a kirendelt vagyon, amelynek hozadéka csakis megengedett egyházi közcélt szolgálhat s végül szükséges olyan alapítványi szervezet (kezelő szerv, vagyis alapítványi hatóság), amely az egyházi törvények hatálya alatt áll. Ezen kellékek valamelyikének hiánya esetén az ev. egyházban egyházi alapítványról nem beszélhetünk. * Mint az új szabályzat ismertetéséből megállapíthatjuk, ez az intézkedés jelentős mértékben továbbfejlesztette az evangélikus egyház alapíványi jogszabályait. A jól bevált alapokon intézményesítette s külön szervezetben építette ki az alapítványügyet, tökéletesítette a nyilvántartást és ellenőrzést, biztosította az alapítványok pontos számbavételét s végül újból felélesztette az egyháztagokban az alapítványügy iránt való érdeklődést s ezzel az alapítvány tevése iránti, egyházszeretetből és egyházféltésből fakadó szándékokat is, amelyeknek, reméljük, bőséges eredménye lesz egyházunkban. Dr. Kovács Tibor. 158