Miskolci jogászélet, 1942 (18. évfolyam 4-10. szám)

1942 / 10. szám - Boleratzky Lóránd: Az evangélikus püspöki intézmény egyházjogi és egyházkormányzati szerepe és jelentősége különös tekintettel a magyarhoni viszonyokra. Miskolc 1941. 146 l.

KÖNYVSZEMLE /"\ Boleratzky Lóránd: Az evangélikus püspöki intézmény egyházjogi és egyházkormányzati szerepe és jelentősége, különös tekintettel a magyaiv honi viszonyokra. Miskolc, 1941. 146 1. A magyar egyházjogi irodalomban a szerző által kidolgozott tanulmány eddig még kellő figyelemre és méltatásra nem táléit s így szerzőre a tanulmány elkészítésénél kemény, úttörő munka várt. Szerzőnek elsősorban munkája tárgyára vonatkozó külföldi, főleg német és svéd egyházogi irodalmat kellett áttanulmányoznia s megállapítható, hogy e feladatát becsületesen elvégezte. Figyelemmel kellett továbbá lennie az újabb, tudományos alapon álló egyházjogi tankönyvirodalomra is, amelynek áttanulmányozása révén szintén értékes anyaghoz jutott. Mindezen követelményeknek a szerző teljes mértékben megfelelt s munkájában olyan hatalmas külföldi egyházjogi irodalmat dolgozott fel. amely ritkaság számba megy s igen örvendetes alaposságot árul el. A széleskörű kutatás eredménye meg is látszik a tanulmányon, mert ennek következtében minden oldalról kellően meg tudta világítani tárgyát a nélkül, hogy bármelyik német munkának egyszerű interpretátorává süllyedt volna. Bár sokat tanult a német egyházjogi művekből, önálló felfogása .sehol nem szenvedett csorbát, az átdolgozott anyagnak ura maradt. Az egyházjogi megállapításokat egyéni gondolkodásmódjának szűrőjén engedte át a szerző, önálló tudott maradni s magának is vannak a tárgy felől új mondanivalói, melyekkel, munkája értékét jelentékenyen növelni tudta. írói egyéniségét még a sokszor nagyon bonyolult kérdések tárgyalásánál sem veszti el és számtalan tanújelét adja annak, hogy önállóan tud gondolkozni. A munka első része az evang. püspöki intézmény kialakítását és főleg német és svéd egyházjogi szerepét tárgyalja. A magyarhoni rész tárgyalásánál analitikus és szintetikus módszerrel egyaránt dolgozik, hiszen a mi egyházjogi irodalmunk külön munkában még nem foglalkozott az evang. püspöki jogkör kérdésével. Megjelent ugyan itt-ott néhány cikk, mely az evang. püspöki intézmény egyházjogi és egyházkormányzati szerepét érinti, de rendszerint alkalmi hozzászólás formájában, komoly tudományos értékelés nélkül. A szerző e rész megírásánál teljesen az eredeti forrásokra volt utalva. Fárasztó munkát végzett, mikor az E. A. és E. T. néhány sovány adatán kívül kénytelen volt az egyetemes egyház, az egyes egyházkerületek, sőt sokszor egyházmegyék közgyűléseinek jegyzőkönyveit és legkülönfélébb szabályrendeleteket áttanulmányozni. Figyelembe vette ezeken kívül a szorgalmas szerző az összes evang. egyházi lapokban és folyóiratokban e tárgyra vonatkozóan elszórtan megjelenő tanulmányokat, cikkeket és felszólalásokat egyaránt. Alapos felkészültséggel kereste a mai evang. püspöki intézmény egyházjogi és egyházkormányzati feladatkörének kialakulását «és minden egyes tételének ismertetésénél felvonultatta evang. zsinatainknak erre vonatkozó kánonjait. A püspöki jogkört minden szemszögből vizsgálat és kritika tárgyává tette. Megállapításai higgadtak, mérsékeltek és minden szélsőségtől tartózkodók. Találóan világítja meg azt a kérdést, hogy mennyiben tér el a magyarországi evang. püspöki intézménynek 159