Miskolci jogászélet, 1942 (18. évfolyam 4-10. szám)

1942 / 10. szám - A magyarhoni evangélikus egyetemes egyház alapítványügyi jogszabályai

kapcsolta bele az egyházi életbe s egyszersmind az elnökségek azonos megállapításával mégis szerencsésen biztosította az egységes intézkedések s fejlődés lehetőségét. Hatodik címében (16—18. §§.) az alapítólevél kötelező kiállítására vonatkozó s az 1905-ös szabályrendeletnél már ismertetett rendelkezéseket veszi át az új szabályrendelet. Itt ismertetjük ennek alapján az alapítólevél kellékeit; ezek a következők: az alapítólevél keletkezésének története, az alapító neve és az alapítvány címe, az alapítvány célja, az alapítványt kezelő hatóság és képviselője megjelölése, az alapítványi vavagyon pontos megjelölése, az elhelyezési mód megjelölése, az alapítvány biztosítására, gyümölcsöztetésére és jövedelmének felhasználására s általában annak kezelésére vonatkozó intézkedések, az alapítványt terhelő kikötések s végül annak kimondása, hogy oz alapítólevél rendelkezéseinek betartásáért az elfogadó alapítványi hatóság vagyonilag szavatol. Lehetőséget nyújt a szabályrendelet arra, hogy azonos céllal azonos alapítványi hatóságnál tett kisebb alapítványok, ,,gyűjtött alapítvány" cím alatt egy alapítólevéllel szerepeljenek s a későbbi alapítványi tőkék az alapítólevélhez csatolt betétíven és az elfogadó haározat csatolásával tartassanak nyilván. Az alapítványok nyilvántartásáról a hetedik cím (19—20. §§.) intézkedik. Három eredeti, elfogadási záradékkal ellátott alapítólevelet és kél hitelesített másolatot kell beterjeszteni az illetékes alapítványi bizottsághoz, amely vagy pótlásra visszaküldi az alapítványi hatósághoz, vagy jóváhagyja és tudomásul veszi s ez esetben egy záradékolt példányt visszaküld az alapítványi hatóságnak, egyet saját gyűjteményébe helyez el, a harmadik példányt pedig a két hiteles másolattal együtt a felettes alapítványi bizottságnak küldi meg, az eredeti példányt a legfőbb felügyeleti jog gyakorlására hivatott kormányhatósághoz való felterjesztés céljából, a másodpéldányokat pedig a másod-, illetve harmadfokú alapítványi bizottságnál való megőrzés céljából. Amennyiben nem történik meg az illetékes alapítványi bizottság tudomásulvétele, erre az esetre nézve a már ismertetett felebbezési jogot itt is rögzíti a szabályrendelet. Elrendeli a szabályrendelet az egyházmegyei alapítványi bizottságnál a nyilvántartása és ellenőrzése alá tartozó alapítványokról törzskönyv vezetését. Ugyanígy intézkedik az egyházkerületi alapítványi bizottság nyilvántartása tekintetében, ahol az egyházközségi, egyházmegyei és az illető egyházkerületi alapítványi hatósághoz tartozó alapítványokról vezetendő a törzskönyv, az egyetemes bizottságnál pedig az egyetemes alapítványi hatósághoz tartozó alapítólevelekről kell törzskönyvet vezetni, a függelékben előírt minta szerint. Az alapítvány jövedelmének hovafordításáról szóló nyolcadik cím alatt (21—24. §§.) általában az 1905-ös szabályrendelet intézkedései tartattak fenn. Uj intézkedésként jelentkezik az egyetemes prezsbiterium ama jogköre, hogy az elértéktelenedett alapítványokat megszüntetheti, erről az illetékes kormányhatóságot értesíteni kell. Az alapítvány elhelyezéséről szóló kilencedik cím (25—26. §§.) az E. A. 231. §-ra utal, mint a korábbi szabályrendelet. Az alapítvány kezeléséről szóló tizedik cím (27—31. §§.) szintén ismétli a korábbi szabályrendelet intézkedéseit s az E. A., illetve E. T. megfefelő vagyonkezelési, ellenőrzési és felülvizsgálati szabályaira utalnak. Az alapítványi bizottságok kötelesek évi jelentést benyújtani ame157