Miskolci jogászélet, 1942 (18. évfolyam 4-10. szám)

1942 / 10. szám - A magyarhoni evangélikus egyetemes egyház alapítványügyi jogszabályai

Ezzel az intézkedéssel zárul az 1905. évi szabályrendelet, amelyről megállapíthatjuk, hogy minden részletre kiterjedő, alapos szabályozásit végzett s ezzel alapját nyújtotta az alapíványok terén a meglévő alapítványok jogi rendezésének s az új alapítványok megtételi lehetőségének. Vagyis egy,az evangélikus áldozatkészség megnyilvánulásának leginkább megfelelő életviszony oly szabályozását nyújtotta, amely bő gyümölcsöket termett s amelynek eredményeit csak a világháború szakította meg. VI. Tegyük ezután vizsgálat tárgyává, hogy az 1942-ben elfogadott s jelenleg érvényben levő szabályrendelet milyen módosításokat hajtott végre az ismertetett 1905. évi szabályrendeleten. A zsinatprezsbiteri elvből kifolyó változtatásokra, mint természetes módosulásokra nem fogunk kitérni, hanem csak az eltérést jelentő változásokat emeljük ki. Mint említettük, az 1942. évi egyetemes közgyűlés alapítványügyi szabályrendelete az 1905-ös rendelet jól bevált intézkedésein alapszik. Az 1942. évi szabályrendelet tizenegy cím alatt és hét függelékkel veszi az alapítványi ügyet rendezés alá. Első címében az egyházi alapítványnak a fogalmát adja meg, amely egyezik az 1905-ös szabályrendelet fogalmával, de kiegészül azzal, hogy az alapítványt az illetékes alapítványi bizottságnak14) jogerősen jóvá kel! hagynia. (1. §.) A szabályrendelet tehát mindjárt a fogalmi meghatározásnál figyelembe veszi az 1934—37. évi zsinati törvényalkotásnak az alapítványi bizottságok létesítésére és kiépítésére vonatkozó rendelkezését és pedig oly formában, hogy az illetékes alapítványi bizottság jogerős jóváhagyása az alapítvány jogi létének kellékévé válik. Ez az álláspont gyakorlatilag teljesen megfelel az alapítványi bizottságokra vonatkozó törvényi intézkedés céljának, bár elvileg és a törvény szövegéből kiindulva vitatható, mert tulajdonképen ellenőrzési és nyilvántartási célból létesítette a törvény e bizottságokat. Második címében a rendelkezési és felügyeleti jogot szabályozza szintén a régi szabályrendelettel megegyező módon az új szabályrendelet. (2—4. §§.) Az állam és az egyház között az alapítványok terén fennálló e közjogi jogviszony beiktatásánál — mint már rámutattunk — azonban mellőzi az új szabályrendelet az 1905-ös szabályrendelet elvi nyilatkozattételét s itt elhagyja azt a tételt, hogy „az egyházi alapítvány létrejöttéhez kormányhatósági jóváhagyás nem szükséges". Harmadik címében az alapítvány létesülésére vonatkozóan az alapítvány jogi létéhez az illetékes alapítványi hatóság (kezelő szerv) elfogadásán kívül az alapítványi bizottság jóváhagyását ismételten előírja a szabályrendelet. (5—11. §.) Az alapítványt elfogadó alapítványi hatósági (tehát kezelő szervi) határozat ellen a fellebbviteli lehetőséget kifejezetten kizárja a szabályrendelet, megtagadó határozattal szemben azonban az illetékes alapítványi bizottsághoz, majd a másodfokú alapítványi bizottsághoz, amennyiben pedig elsőfokon az egyetemes alapítványi bizottság határozott volna, az egyetemes prezsbiteriumhoz ad fellebbezési jogot. i*) Szükségesnek látszik felhívni e helyen is a figyelmet az alapítványi hatóság és az alapítványi bizottság közötti különbségre. Alapítványi hatóság az az egyházi szerv. taoetj az alapítványt elfogadja és kezeli. Alapítványi bizottság pedig tudomásulvevö *ri>vén tartó ós ellenőrző szerv, amely e vonatkozásban aa alapítványi hatóság felett ált. 155