Miskolci jogászélet, 1942 (18. évfolyam 4-10. szám)

1942 / 10. szám - A magyarhoni evangélikus egyetemes egyház alapítványügyi jogszabályai

aolatát a püspökhöz rendeli felterjeszteni. A püspök kötelessége az egyik példányt az e célt szolgáló alapítványi könyvben elhelyezni, a másik példányt pedig az államfő felügyeleti jogának gyakorolhatása végett a val lás- és közoktatásügyi miniszterhez felterjeszteni. Az alapítványok kezelése, biztosítása, gyümölesöztetése és a jövedelem felhasználása tekintetében az „alapítvány hovafordítása" cím alatt rendelkezett a szabályrendelet. (24—30. §§.) Irányadó itt az alapító akarata, azonban az alapítványi hatóság jogot kap arra, hogy az alapítólevélben meghatározott feltételeken változtatásokat eszközölhessen, ha az. alapítványi vagyon fenntartása, vagy az alapítványi cél megvalósítása ezt megkívánja. Ugyanezt a jogot adja meg a szabályzat az alapítványi hatóságnak abban az esetben, ha a cél a közjóval ellenkezik, vagy ha a változott viszonyok között céljának többé meg nem felelhet, bár az alapító célját lehetőleg itt is figyelembe kell venni. Ez az intézkedés rendkívüli fontos jogkört biztosít az alapítványi hatóság részére. Mert ha figyelembe vesszük, hogy az alapítványi vagyon jogi önállóságát, tehát jogi személyiségét épen az alapítványi célra történt kirendelés adja meg s az alapítványi hatóság magát a kirendelés! akaratban kifejezésre juttatott célt is jogosult az egyház érdekében megváltoztatni, a nélkül, hogy ez az alapítvány jogi személyiségét érintenér úgy azt állapíthatjuk meg, hogy a szabályzat jogot ad az alapítványi hatóságnak arra, hogy közegyházi célok érdekében az alapítvány első kellékét, az alapítási rendelést és célt is megváltoztathassa. Természetesnek kell tartanunk, hogy ilyen esetekben a szabályzat a felettes hatóság jóváhagyását ép úgy előírja — a törvényből (E. A227. §.) kifolyólag — mint azt, hogy ha az eredeti intézkedés megvalósítása ismét lehetővé válik, e közbeszóló intézkedés hatálya megszűnik. Végül kimondja a szabályrendelet, hogy ha az alapítványi cél még megváltoztatás után sem érhető el, az alapítvány megszűnik s vagyona az egyházegyetemre száll. Természetesen előírja a szabályrendelet az alapítványban eszközölt minden változásról a vk. minisztériumnak való jelentéstétel kötelezettségét. Az alapítványi vagyon elhelyezése (31—33. §§.) tekintetében utal a szabályrendelet az E. A. 231. §. rendelkezéseire. Külön megállapítja, mint már kiemeltük,, azt a szabályt, hogy az alapítványi tőkék az alapítványt kezelő egyháznak kölcsön nem adhatók. Ugyanígy megállapítja, hogy az alapítvány készpénz vagyona csak kivételesen helyezhető el közhitelű takarékpénztárban, ezzel is hangsúlyozni kívánva, hogy az alapítványi készpénztőkék csak az árvapénzek módjára helyezhetők el. Az alapítvány kezelésére (34—39. §§.) vonatkozóan szigorúan hangsúlyozta a szabályrendelet, hogy az egyházi vagyontól elkülönítve kezelendő s csak a meghatározott célra fordítható. Erről az esperesek évi jelentésükben külön tartoznak jelentést tenni. Az államfő főfelügyeleti jogának gyakorolhatása végett pedig a püspök idevonatkozó kötelezően előírt jelentése a kerületi jegyzőkönyvbe foglalandó. Az egyetemes egyháznál tett alapítványok hovafordításáról pedig a kormány az egyetemes^ jegyzőkönyvből szerez értesülést. Végül az 1905-ös szabályrendelet átmeneti intézkedései (40—43. §§.) elrendelik az összes létező egyházi alapítványok összeírását és alapítványi; könyvben való nyilvántartásba vételét. 154