Miskolci jogászélet, 1942 (18. évfolyam 4-10. szám)

1942 / 4. szám - Több veszélyes üzem által okozott kár

hogy a többek által okozott károkozás szabályai az önkárokozás esetére megfelelően alkalmazandók. Itt is áll tehát az a tétel, hogy a többek által okozott kárért a károkozásban résztvevők a károkozásban való közrehatásuk és vétkességük ősanyában felelősek. A sérültnek károkozói és sértetti minősége úgy bírálandó el, mintha két különböző személy lenne a károkozó és a sértett, vagyis a terhére eső kártérítésből az elszenvedett kár levonandó. B) Több veszélyes üzem közrehatásából harmadik személyt (pl. az összeütköző autók utasait) ért károk tekintetében a bírói gyakorlat szerint a harmadik .-/('mélyekké! szemben a veszélyes üzemek a tárgyi felelősségből folyóan egyetemleges felelősséggel tartoznak. (3412/1933. Kúria.) A Mtj. felfogása e tekintetben szabatosabb, mert az 1474. §. szerint „Ha ugyanazért a vétlenül okozott kárért több személyt terhel felelősség, ezek a károsult irányában egyetemlegesen felelősek). Ha. pedig a kárért a vétlenül felelő személy vétkessége folytán felel, a károsult irányában mindketten egyetemlegesen felelnek, egymás közötti viszonyugban azonban a kártérítés egyedül a vétkes fél kötelessége. (Mtj. 1745. §.) Ezen szabályokat a következőkben részletezhetjük több veszélyes üzem által harmadik személynek okozott kár esetében: 1. Ha csak vétkes károkozók vannak, ezek egyetemlegesen felelősek.' Egymás között a károkozásban való részvétel és vétkességük arányában, ha pedig ez az arány meg nem állaptható, egyenlő részekben kötelesek a kárt viselni. (1723. §.) 2. Ha van vétkes károkozó és vétlenül felelős károkozó is, akkor a Mtj 1745. §. szerint a károsult irányában mindannyian egyetemlegesen felelősek. Egymásközt azonban csakis a vétke-, károkozók viselik a kárt. Ez a 2. szabály igazságtalanságokra vezethet. Ez a mai felfogásunk mellett annyit jelent, hogy pl. ha az elülhaladó autót az utánajövő autó azért gázolja el, mert a részeg soffőr gondatlanul belerohan az első, szabályosan haladó (vagy kijelölt helyén álló) autóba, az 1745. §. szerint mindkét autó utasai kártérítést követelhetnek az első, vétkesen elgázolt autó üzembentartójától is. Tekintettel arra, hogy az utasszállító autók rendesen, kisiparosok, jelen esetben nem elég, hogy az első kistaxis elvesztette kenyérkereső eszközét, az összeroncsolt autót, de e mellett kártalanítania kell nemcsak a saját utasait, de a gázoló autó utasait is. Ez sérti az elemi igazságérzetet, hisz, a 2-ik autó tulajdonosa elleni visszkereset utóbbi vagyontalansága esetén az első autós tönkretételével egyértelmű. Itt a helyes megoldás csakis az lehet, hogy az első autó vétlen felelősségét nem állapítjuk meg azon a címen, hogy a károkozás nem a szabályosan haladó, avagy álló autó ,,üzemén belül" történt, hanem csupán a 2-ik autó üzemén belül. Avagy hivatkozunk az 1874:XVIII. tc. 1. §-ának analógiájára s ekkor azért nem felel (vétlenül eem) az első autós, mert a kárt a második autós elháríthatatlan cselekménye okozta. A hátulról való elgázolás az elülhaladó autósra nézve valóban elháríthatatlan. Idevonatkozik a kúria 1833/1929. számú ítélete, mely szerint ,,A veszélyes üzem veszélyes jellege nem szűnik meg az által, ha a kocsi a megállóhelyen, vagy máshol megáll. A kocsi üzembenléte az utas szempontjából mindaddig tart, míg az utas a kocsit végleg el nem hagyta." Eltekintve attól, hogy az ,,üzembenlétei" működést jelent, az üzemeknél olyan működés jelentheti csak az üzembenlételt^ mely ha nem is életveszélyes, de adott 51