Miskolci jogászélet, 1942 (18. évfolyam 4-10. szám)

1942 / 10. szám - A magyarhoni evangélikus egyetemes egyház alapítványügyi jogszabályai

Megállapítja az alapítványi értéknek (vagyonnak) az általános ma­gánjoggal egyező fogalmát, majd azt, hogy az alapítványt, mint jogi sze­mélyt, az alapítványi hatóság képviseli. (6—7. §§.) Igen átgondolt rendelkezés az alapítványi hatóság pontos, részletes, taxativ megjelölése. Az alapítványi hatóság tulajdonképen az egyházi ala­pítvány kezelője. Biztosítja a szabályrendelet a taxatio útján azt, hogy ez a ha)tóság mindenképen egyházi szerv legyen, amelyet az E. A. értel­mében lehet ellenőrizni ési felülvizsgálni. Egyik nagy hibája vo^t az 1939-es javaslatnak az, hogy e felsorolás kihagyásával bizonytalanságot teremtett. (8—10. §§.) Külön cím alatt intézkedik az 1905-ös szabályrendelet az alapszabály elfogadásáról. (11—17. §§.) Az egyházi alapítvány jogi létét a szabályrendelet az alapítványi ha­tóság (egyházi alapítvány kezelője) elfogadásától teszi függővé s ugyan­akkor megadja úgy az elfogadó,, mint az elfogadást megtagadó határozat­tal szemben az illető közgyűlés bármely tagjának, úgyszintén az alapító­nak is, a felebbezósi jogot egészen az egyetemes közgyűlésig. Első pillanatra talán különössnek látszik az, hogy az egyháztagságból eredő áldozatkészségből fakadó alapítványtétel oly helyzetbe is kerülhet, hogy a jóváhagyást, illetőleg elfogadást megtagadják. Ha azonban figye­lembe vesszük azt hogy egyházi alapítványként olyan célú alapítványokat is tehetnek, amelyek az egyház céljával ellenkeznek vagy legalább is nem az egyház lényegével és hivatásával egyeznek meg, nagyon alaposan át­gondolt, mindenre kiterjedő és körültekintő rendelkezésnek kell minősí­tenünk ezt az intézkedést, amely így feloldja az in konkrétó intézkedő szerveket a személyeskedés, részrehajlás vádja alól s biztos fedezetet nyújt az elfogadás megtagadását javasló személyének arra nézve, hogy ők az egyházi törvényes rendelkezések betartását s az egyházi célokat képvi­selik12). További igazolást nyer ez az álláspont abban a rendelkezésben, amely az egyházi vagyon megterhelésével járó alapítványok jogi létét csakis az alapítványi hatóság felettes egyházi hatóságának jóváhagyása esetén is­meri el. Pregnánsan jut kifejezésre az evangélikus egyház történelmi elhiva­tottsága és nemzetépítő, nemzetvédő szerepe e szabályzat azon rendelkezé­sében, amely expressis verbis eltiltja oly alapítványok elfogadását, ame­lyek egyházi cél ürügye alatt nemzetiségi vagy államellenes célok támo­gatására irányulnak. Külön kötelességévé tette e szabályzat a püspöknek az arra való felügyelést, hogy ily célokat támogató alapítványok létre ne jöjjenek s ha ilyenek létrejöttéről tudomást szerez a püspök, őt az egy­12) így nem tartjuk a magunk részéről az evangélikus egyházi szemlélettel s annak céljával összeegyeztethetőnek oly alapítvány létesítését, amely a reverzálist hozó egyház­tagoknak házasságkötésük alkalmával való segélyezését célozza. Mert bár kétségtelen, hogy a más oldalról megnyilvánuló lelkiismereti, erkölcsi és társadalmi hatásokkal szemben, melyek sokszor existenciális téren is jelentkeznek^ védekezni szükséges, ezt azonban in­kább egyháztársadalmi, szervezkedéssel, a meglévő keretek tartalommal való MtöltóséTel B még inkább megfelelő államhatalmi törvényes intézkedés kivívásával tartjuk etikus­nak, mint ilyen intézkedéssel, amely a lutheri tanokkal homlokegyenest ellenkezik, hi­szen Luther fellépésének egyik oka épen a lelkiismereti szabadsággal, a lélekvásáxlással. űzött visszaélés volt. 152

Next

/
Thumbnails
Contents