Miskolci jogászélet, 1942 (18. évfolyam 4-10. szám)

1942 / 10. szám - A magyarhoni evangélikus egyetemes egyház alapítványügyi jogszabályai

lódi alapítványok, elkülönítették a többiektől11). E korrekció után, amely aein is a szabályrendelet hibájául róható fel, hanem az általános jogfogalmi tisztázatlanságok, főleg pedig a törvényben elmulasztott fogalmi meghatározás hiánya miatt volt szükséges, az 1905-ös szabályrendelet jól bevált, sikeres intézkedésnek volt mondható, amely az egyházi élet e fontos jelenségét körültekintően rendezte. Szükségesnek látszik részleteiben is ismertetni az 1905-ös szabályrendeletet és pedig a következő okból. Az 1934—37. évi zsinati törvényhozás alapítványokra vonatkozó szakaszainak végrehajtása céljából a ftörvény szintén szabályrendelet alkotását rendelte el. Az elkészített első Itervezet (1939. okt. 30.) olyan, jó részben újnak minősíthető alapokon óhajtotta volna szabályozni az alapítványi ügyek részleteit, az 1905-ös szabályozás bevált és az új törvényi rendelkezéssel is összhangban álló, vagy azzal könnyedén összhangba hozható s így az egyházi szerveknek újabb munkamegterhelést nem okozó intézkedései helyett, amelyek hosszú időkön keresztül húzódó munkatöbbletet jelentettek volna. Ezért e tervezett helyett az 1905-ös szabályrendelet bevált, alkalmazható rendelkezésein felépülő s csak a zsinatprezsbiteri elvnek és az 1934—37. évi zsinati törvények határozatainak megfelelően kiegészített, illdtve módosított tervezet került tárgyalásra és elfogadásra. Azért látszik szükségesnek tehát az 1905-ös szabályrendelet ismertetése, hogy annak alapján megállapíthassuk majd az érvényben maradt szabályokat, a módosításokat s eredményként az egyházi alapítványnak azt a fogalmát, amelyre a jelenleg érvényes szabályozás alkalmazható, vagyis azokat a kriteriumokalt, amelyek az egyház1! alapítvány létesítéséhez ma szükségesek. Az 1905-ben hatályba lépett szabályrendelet elsősorban az egyházi alapítvány fogalmát adja meg. Kimondja, hogy: „Az ág. hitv. evang. ker. egyház rendelkezése és kezelése alá tartozó alapítványnak tekintendő minden vagyonérték, amelyet valaki bizonyos meghatározott céllal az ág. hitv. evang. egyház, vagy annak intézményei, továbbá az evangélikus tanuló ifjúság (ösztöndíj), az egyház tiszt viselői és alkalmazottai, azok özvegyei vagy árvái, az egyház vallásos, erkölcsi, közművelődési, közjótékonysági céljaira és intézményeire vagy más, az egyház érdekét szolgáló célok javára ad és amelyet az ág. h. ev. egyház hatósága, mint alapítványt elfogad." Vagyis, amint megállapíthatjuk, az alapítvány általános magánjogi kellékei (alapítás, vagyon, megengedett cél és szervezet) itt lis megvannak, azonban különös kellékként emeli ki, részletesen is hangsúlyozva, hogy nem elegendő a „megengedett" cél, hanem annak kifejezetten egyházi célnak kell lennie. Külön kelléke az egyházi alapítványoknak az, hogy az egyházi hatóság elfogadja. (1. §.) A következő cím alatt az egyház autonóm rendelkezési és közvetlen felügyeleti jogát rögzíti a szabályrendelet. Ez a rész ép úgy, mint az államfő legfőbb felügyeleti jogának sértetlensége az 1934—37. évi törvényhozás alkalmával már a törvénybe került. Kiemelendő a szabályzat 5. §-a, mely szerint az egyházi alapítvány létrejöttéhez csak az illetékes egyházi alapítványi hajtóság elfogadása szükséges. Megállapítja ugyanakkor, hogy az alapítvány jogi létéhez kormányhatósági jóváhagyás nem szükséges. Ez a rész, mint a 7. jegyzetben rámutattunk, sajnálatosan elmaradt az 1942-es szabályrendeletből. ") Bertha i. m. 2. L 151