Miskolci jogászélet, 1942 (18. évfolyam 4-10. szám)

1942 / 10. szám - A magyarhoni evangélikus egyetemes egyház alapítványügyi jogszabályai

változása miatt az lehetetlenné válik, akkor a legközelebbi felsőbb egyházi hatóság van hivatva ügyészének és az alapítványt kezelő testületnek a meghallgatásával az eredeti rendelkezés szellemének megfelelő intézkedésre, amelynek hatása azonban megszűnik, ha az eredeti rendelkezés megvalósítása ismét lehetővé válik. A követtkező szakasz egy egészen részletjellegünek tetsző kérdést szabályoz törvényileg, hogy a kezelő testület az alapítványok és alapítványszerű értékek kezeléséért a befolyó tiszta jövedelemből legfeljebb annak 6%-áig terjedő kezelési díjat vonhat le, tartozik viszont annak a testületnek, amelynek céljaira azalapítvány rendeltetett, az alapítvány kezeléséről számszerű kimutatást nyújtani, vtíszonjt követelheti attól a testülettől, hogy a kiszolgáltatott jövedelemnek az alapítvány céljára való fordítását igazolja. Ennek a rendelkezésnek a jelentőségét akkor fogjuk belátni, ha figyelembe vesszük, hogy az alapítványi vagyon olykor jelentős terjedelmű földbirtok stb. is lehet. Végül a 231. §. c. pontjának uitolsó bekezdése kimondja, hogy az alapítványi tőkék elhelyezésénél a c. pont rendelkezései az irányadók, amely szerint: alapítványi tőkék ideiglenesen közhitelű takarékpénztárakban kezelendők, állandóan pedig 'ingatlanok vételére fordítandók; továbbá árvaszerü biztosítékot nyújtó ingatlanokra adott kölcsönben, vagy oly közértékpapirokban gyümölcsöztetendők, amelyeknek árvaszerü biztossága államhatóságilag elismertetik, hacsak ez az alapítók kifejezett rendelkezésével nem ellenkezik9). o) Tehát az alapítványi tőkék az E. A. szerint, melynek erre vonatkozó rendelkezéseit az 1934—37. évi zsinat is fenntartotta, takarékpénztári betétkönyvben csak átmenetileg gyiimölcsöztethetők s nagyobb alapítványok gyümölcsöző ingatlanban, kisebb öszszegü készpénzalapítványok pedig kölcsönben, vagy államhatóságilag árvaszerü biztosítékkal elismert közértékpapirokban gyümölcsöztethetők, takarókpénztári betétben csak akkor, ha az alapító ezt kifejezetten így rendeli. Mivel az alapítványi levelekben majdnem mindig előfordul az árvapénzek módjára való kezelés kifejezése, szükségesnek látszik e fogalom tisztázása is, amely kifejezés az árvák pénzének törvény által előírt kezelésére vonatkozik s jelenti azt, hogy az árvák pénze, ha nem tétetik közpénztárakba, vagy takarékpénztárakba, hanem magánszemélyeknek kölcsönöztetik ki erről úgynevezett árvái (pupilláris) biztosítás kívántatik, vagyis olyan jelzálogjogi biztosítás, amely minden esetben tökéletesen fedezi a kölcsön összegét. Az egyházi törvény tehát még a gyámtörvényen is túlmegy az óvatosságban, mert takarékpénztárakban csak átmenetileg engedi biztosítani a gyümölesözést ésl « helyett intézményesen az ingatlanba való fektetést, vagy árvaszerü biztosítékkal elismert közértékpapirba fektetést (jelzálogadóslevél, telekadósság), vagy teljes biztosítékot nyújtó jelzálogilag fedezett ingatlankölcsönt, tehát jövedelmezőbb befektetést kíván meg, tökéletes biztosítással. Az alapítványi tőke elhelyezéséről lévén szó, mindjárt itt megjegyezzük, hogy aa E. A. 232. $-a azt mondja ki, hogy az egyház tőkéi a felsőbb hatóság külön jóváhagyása mellett evangélikus egyházközségeknél, amelyek kellő erkölcsi és anyagi biztosítékkal rendelkeznek, árvaszerü biztosítás nélkül is elhelyezhetők. Ez a §. azonban nem vonatkozhatok az alapítványi tőkére, amelyek az elmondottak szerint nem az egyházközség tulajdonát képezik, hanem önálló vagyoni léttel bírnak, mint mondottuk s így nagyon helyesen mondja ki az 1904. évi egyetemes közgyűlési jegyzőkönyv 112. pontjában foglalt alapítványi szabályrendelet 32. $-a, hogy „Az alapítványi tőkék az alapítványt k»-lelö egyháznak kölcsön nem adhatók". 149