Miskolci jogászélet, 1942 (18. évfolyam 4-10. szám)

1942 / 10. szám - A magyarhoni evangélikus egyetemes egyház alapítványügyi jogszabályai

az alapítvány hatóságokkal és harmadik személyekkel való képviseletét ellátni tarltoznak. Ezek a személyek lehetnek jogi személyek is. (Pl. az: egyház.) III. Az egyházi alapítvány jogi szabályozása ismertetésének és az ebből megállapítható egyházi alapítványi fogalom megállapításának a megkezdése előtt még ki kell térnünk az alapítvány és az alap, másfelől az alapítvány és az öröktőke közti különbségtételre8). Különösen fontos ezek ismerete egyházi szempontból, mivel a század első negyedében sok zűrzavarra adott okot a különbségtétel hiánya, mert sok egyházi alapot alapítvány gyanánt kezeltek és mutattak ki, holott a kettő között lényeges különbségek vannak. Az alapítvány jogi személy, az alap nem az, hanem csak a tulajdonos vagyoni jogkörén belül elkülönített vagyonrész.Az alapítvány saját célja érdekében minden jogviszony tárgya lehet, az alap viszont csak egyetlen jogviszony tárgya, (pl. nyugdíjalap, diakonisszaalap) s végül a legfontosabb különbség: az alapítványi vagyon önálló vagyonjogi léttel bírr magáé az alapítványé, az alapban elkülönített vagyon pedig a tulajdonosé s míg az alapítványi tőke nem használható fel, csak annak hozadéka, addig az alapnál maga a tőke is felhasználható. Egyházaknál számos alap is gyüjltés útján jön létre, vagy pedig úgy, hogy egy-egy nagyobb adományt tesz az egyháztag valamely egyházi célra, de ilyen esetekben mindig a tőke is felhasználható annak megvalósítására. Már az egyházfenntartási öröktőke közelebb áll az alapítványhoz, mivel adomány, gyűjtés, vagy sajáit vagyonmegtakarítás útján jön létre s azzal a korlátozással, hogy a tőke fenntartandó változatlanul, csak a hozadékok használhatók fel. de különbözik az alapítványtól abban, hogy az alapítvány csak az alapítólevélben meghatározott célra, az öröktőke pedig általában bármely egyházi célra használható fel s különbözik abban, hogy az öröktőkevagyon tulajdonosa az egyház, tehát nem fordulhat elő az az eset, mint az alapítványnál, ahol az alapítványi cél elérésével, vagy annak meghiúsulásával az alapítványi vagyon más hasonló célú alapítványhoz csatolandó. IV. Az alapítvány fogalmának és a vele rokon fogalmaknak kifejtése után most már Itérjünk át az evangélikus egyház alapítványaira vonatkozó jogszabályok ismertetésére és méltatására. Az 1891—94. évi zsinaton létrejött egyházi alkotmány az ötödik rész első címe alatt a 227—228. §§-ban és a 231. §. c. pontjának 2. bekezdésében intézkedik az alapítványról. Az egyházi alapítvány fogalmát nem határozza meg, úgy látszik a javaslat szerkesztője, mint a plénum szükségtelennek találta, hogy akkor, amikor annyi virágzó és életerős alapítvány létezik s amikor az alapítvány létesítési szándék állandóan tapasztalható s így az alapítvány bevett fogalom, az egyházi alapítványokról fogalmi meghatározásit adjon, bár nem lett volna célszerűtlen az egyházi alapítvány fogamát körülírni s az autonóm kezelést és felügyeleti jogot — mivel azt állami törvények is elismerik, — egyházalkotmányunkban is lerögzíteni. A hivatkozott törvényhely csupán azt állapítja meg, hogy az alapítványok kezelése, biztosítása, gyümölcsözteltése és felhasználása tekintetében az alapítók akarata szolgál zsinórmértékül. Kimondja továbbá, hogy ha az alapító akarata nincs kétségeit kizáróan kifejezve, vagy a viszonyok s) Ezt a különbséget az elfogadott szabályrendelet dr. Bertha Benő tervezete nyomán az 1. Függelékben állapítja meg részletesen. 148