Miskolci jogászélet, 1942 (18. évfolyam 4-10. szám)

1942 / 4. szám - Több veszélyes üzem által okozott kár

csak összefügg okilag a felügyelő személy magatartásával (ellenőrzés elmulasztása), ha sokszor nem is lehet ezt perrendszerüleg bizonyítani. (Bizonyítási szükséghelyzet.) A magánjog az ember személyéig nyúló okozatosság helyett beéri az ember valamely vagyontárgyáig, üzeméig nyúló okozatossággal." A vélelmezett károkozás melleit az is indokolja az üzemfenntartó felelősségét, hogy már az üzem alapításakor számolni kell az üzemi károkkal., mint üzleti kockázattal. Méltányos, hogy aki az üzem összes hasznait élvezi, ugyanaz viselje az üzem körében előálló összes károkat is. A veszélyes üzem felelősségi alapjának tisztázása után több veszélyes üzem együttes károkozása esietén különböztetnünk kell azon károk között, melyeket A) a veszélyes üzemek egymásnak okoznak és B) melyeket a veszélyes üzemek harmadik személynek okoznak. A) Az üzemek egymásnak való károkozásánál a mai felfogás szerint a vétkességre alapított kártérítési általános szabály érvényesül, ha valamelyik résztvevő vétkessége megállapítható. Ha mindnyájan vétkesek voltak, akkor a károkozásban való részvételük és vétkességük arányában a bíróság által megállapítandó mértékben viselik az egymásnak okozott károkat. a) Egyszerű esetekben ez a szabály természetednek tűnik fel. Pl. ha a szabályos helyen álló autót elgázolja egy vétkesen száguldó autó, akkor csakis a gázo'n autó vett részt a károkozásban és. így a nyugvó autó tönkretételéért egyedül felelős. b) Ha az elülhaladó és az útrendőri szabályokat pontosan betartó autót a hátulról jövő másik: autó elgázolja, a vétkes gázoló autó felelőssége kétségtelen. c) Ha több szembejövő autó ütközik össze és vétkesség egyik terhére sem állajútmató mieg, akkor a „casum semtit dominus" főelvnél fogva mindegyik autótulajdonos viseli a maga kárát. Ez utóbbi tétel a bírói gyakorlat álláspontja de nézetem szerint általánosságban nem helyeselhető. Ha ugyanis az egyik autónak fékclromlása, vagy fékének vétlen gyártási hibája volt az összeütközés oka, ezen autónak a szekérrel szemben a ,,vétlen felelősség" alapján fennáll a kártérítési felelőssége. Nem lehet belátni, mért ne állana fenn a felelősség akkor is, ha az elgázolt tárgy nem szekér, hanem egy békésen és szabályosan haladó autó (vagy főleg egy álló autó). A tétel tehát helyesen úgy fogalmazandó, hogy több veszélyes üzem összeütközése esetén az egymásnak okozott kárért 1., ha van vétkes, akkor egyedül a vétkes felelős, 2., ha nincs vétkesség egyik részről sem, akkor az felelős, akinek üzemi veszélyességével a kár (az összeütközés) okozati kapcsolatba hozható és 3., ha sem vétkes, sem vétlen (veszélyességgel) okozati felelősség meg nem állapítható, akkor viseli minden résztvevő a saját kárát. A fentiekből adódik hogy ha egyik ilyen üzem vétkesen, a másik pedig vétlenül (fékromlás) járul hozzá a kár okozásához, a mai bírói gyakorlatnak megfelelő Mtj. 1745. §. szerint a kártérítés egyedül a vétkes károkozót terheli. Nézetem iszerint igazságosabb és a jogérzetnek megfelelőbb lenne az a szabályozás, mely a károkozásban való részvétel arányában a bíróságra bízná a kár méltányos megosztását. Lehet ugyanis, hogy az e<?yik üzem vezetőjének közönséges gondatlansága csak kis részben okozója a kárnak, nagyrészt a másik üzem veszélyessége a kár oka. A veszélyes üzemek egymásnak okozott kártételeinél meg kell még jegyezni. 50