Miskolci jogászélet, 1942 (18. évfolyam 4-10. szám)

1942 / 8. szám - A querela inofficiosi testamenti történeti kialakulásáról

eiosi testamentivel a végrendelet érvényességét és nem csupán a már fennforgó semmiség megállapítására irányul a keresete. Ami a kötelesrészre igénnyel bíró személyeket illeti, azoknak a köre a Justinianusi törvénykönyv idejében eléggé fixirozottnak tekinthető, mintegy befejezéseként azon változó fejlődésnek, amelyen a kötelesrész intézménye átment. Eredetileg még azt sem kívánták meg, hogy törvény szerinti legközelebbi örököse legyen a testatornak az, aki kötelesrészének a sérelme okából a querela inofficiosi testamentit megindítja22). Ezt igazolja már az a tény is, hogy az anyának a gyermekével, illetve a gyermeknek az anyjával szemben, kötelesrészre való igényét csak akkor ismerte el a jogrend, amikor a querela inofficiosi testamenti már elterjedt perjogi intézmény volt23). Az a később kialakult jogi felfogás, hogy a legközelebbi intestat örökösi helyzet döntő a querela inofficiosi testamenti folytán meginduló jogvitában, befolyással lehetett arra, hogy az anyának a gyermekével szemben és viszont a gyermeknek az anyjával" szemben, kötelesrészhez való joga elismertetett. A querelára vonatkozó jogszabályok között a felperesi legitimatio" tekintetében érvényes az az elv, hogy ne csak a keresetet indító személyét, hanem azt is, aki ellen a keresetet indították, figyelembe kellett venni, — idők multával — a descendensek és az ascendensek szükségörökjogánál kiment a gyakorlatból és1 az csupán a testvérek szükségörökjogánál vétetett figyelembe. Régi hagyományokon nyugodott azon jogi elv, hogy a testvéreknek kötelesrészre csupán akkor van igénye, ha a végrendelkező velük szemben egy turpis personat nevezett ki24). A most érintett kérdés összefüggésben van azzal a ténnyel, hogy a kötelesrészre vonatkozó jogszabályoknak történeti kialakulásuk során, megváltozott a jellegük, amennyiben a kötelesrészre vonatkozó igény, azérdemesség fogalmával kombinálódott. Ebben az állapotában válik a kötelesrész törvényes jogintézménnyé. Ezentúl tehát nem a kötelesrészre jogosultnak az igénye van az érdemesség feltételéhez kötve, hanem az: örökhagyónak a szabad rendelkezési joga van az örökös érdemtelenségének a kérdésével egybekapcsolva25). A kötelesrész intézményének a kialakulása egy lassú és1 hosszadalmas fejlődés eredménye, amelyre a végrendelet fenntartása, vagy érvényének megdöntése érdekében folyó harc bírt hatással. A régi rómaiak vágya örököst hátrahagyni, vigyázni, hogy legyen, aki az örökhagyó halála után a sacra familiariákat gondozni fogja, olykor csak a végrendelet érvénybentartása útján, vagyis csak azon az áron tartható fenn, hogy a végrendelkező végakarata érvényben maradjon. A querela inofficiosi testamenti, valamint a vele szoros összefüggés22) V. ö. 1. 10. C. de adoptione 8. 48... antiquae sapientiae incidit quaedam dubitatio si oporteret talem, qui praeteritus a naturali patre fuerat, habere contra eius testamentum de inofficiosi actionem? quam: Papinianus quidem negat, Paulus autem sine effectu derelinquit, Martianus vero distinguit. Paulus szerint tehát egy ilyen querela hatálytalan^ V. ö. még Schröder o. cit. 234. 1. és Schmidt: Pflichtteilsrecht. 36. lap. &~ jegyz. 23) Lásd Unzner o. cit. 11. lap. 24) L. Unzner: o. cit. 11. lap 23. jegyzetét. 25) L. Unzner: op. cit. 11. és köv. lapokat. 122